Így látom...

„HA AZT HISZED,HOGY EZT MIND A VÁLLAMRA VESZEM, AKKOR NÁLAD ELMENTEK OTTHONRÓL!” Amikor azt mondjuk, hogy valamit lehetetlen megtenni, akkor az az igazság,hogy csak nagyon kényelmetlen lenne. X szeretne régészetet tanulni, de ez nem megoldható szerinte, mert: a. Meg kellene felelnie a felvételin, b. mert talán valami lepukkant helyen kéne szolgálnia, c. kölcsönt kellene fel vennie hozzá, d. egy évig nem járhatna ezért étterembe, e. az összes fenti dolog egyszerre… X  úgy dönt, nem éri meg az  erőfeszítést. Ez a döntés rendben is volna. Akkor válik pusztítóvá, amikor úgy tesznek, mintha nem lett volna választásuk. Hányan esküsznek rá, hogy lehetetlenség pályát módosítani, míg egy szívinfarktus meg nem győzi őket az ellenkezőjéről. Vagy te döntesz, vagy mások döntenek helyetted. Miért várnál addig, amíg az orvos azt mondja, hogy csak 6 hónapod van hátra az életedből, hogy végre azt csinálhasd, amit igazán szeretsz?

EGY BÖLCS EMBER ÚGY ÉLI AZ ÉLETÉT, HOGY CSELEKSZIK, NEM PEDIG A CSELEKVÉSRŐL GONDOLKODIK….-akkor kezdesz el bármi iránt lelkesedni, miután belevágtál. Elször fejest ugrasz, és csak azután érzel energiát és lelkesedést. Gyakran esünk abba a hibába, hogy azt mondjuk:”Majd ha lesz energiám, akkor elkezdek futni!” Nem!Először kezdd el!A cselekvés hozza meg a lelkesedést, és ennek során bukkannak fel új lehetőségek.

A KÉNYELEM LAKÁJKÉNT KEZDI, ÉS FŐÚRKÉNT VÉGZI….-Az emberek imádják bámulni Indiana Jones-t, aki térdig süllyed a kígyók és pókok tengerében,de amikor elromlik a légkondi, magukon kívül vannak. Talán ha kevesebb kalandot élnénk át a videó előtt ülve, akkor több kalandot keresnénk mindennapi életünkben. A kényelmes életet sokan túlbecsülik. Nem a pénz kényelméről beszélek, hanem a szituációk kényelméről. Ettől berozsdásodunk. Pedig minél kevesebb szabályt állítasz fel arra, hogy az életednek milyennek kéne lennie, vagy hogyan kellene érezned magad, annál könnyebben tudsz reagálni bármilyen történésre. Bármelyik álmodat is követed, néha kényelmetlenül fogod érezni magad, lehet hogy elutasítanak, kritizálnak, kifutsz a pénzedből, és kifáradsz. Amikor szembe kerülsz egy ilyennel, tekintsd a fejlődés részének. Lesznek körülötted emberek,akiket nem zavar, hogy megfulladnak, ha téged is magukkal ránthatnak. Ha pedig azzal próbálkozol, hogy mindenki kedvére tegyél, teljesen kifáraszthatod magad. A végén mégsem szeretnek meg, és már azt sem fogod tudni ki vagy. Ha pedig azt csinálod, amit eddig is csináltál, akkor azt fogod kapni, amit mindig is kaptál. Lehet, hogy valamikor te is azt gondoltad, hogy vannak szakértők, akik mindenre tudják a választ. Nincsenek! A sikeres emberek nem szuperhősök, nekik is egy fejük van, 24órából áll a napjuk, általában két kezük és két lábuk van. Kézségeket és ötleteket fejlesztettek ki, és azokat piacra dobták. Te is megteheted mindezt!

AMIKOR HARCOLSZ A VILÁGGAL, MINDIG A VILÁG NYER…Tanuld meg gondolataidat kontrollálni, két okból is: 1. Nem tudod kontrollálni a környezetedet, az időjárást, és a mások rólad alkotott gondolatait sem. Az egyedüli dolog, mely felett teljes kontrollal rendelkezel, a saját gondolataid! 2.A külsőségek nem tesznek bennünket boldoggá!

A Föld veszélyes hely, nagyon sok ember meghal itt, de ez nem azt jelenti, hogy úgy kell élned, mint egy riadt nyuszinak. Legtöbbünk már talán felismerte, hogy milyen nehéz a jelenben élni, és hogy legtöbb időnket azzal töltjük, hogy kesergünk a múlton, vagy a jövőnktől rettegünk. A mának élni olyan, mint egy drótkötélen egyensúlyozni. Mindenképpen leesel, de gyakorlattal egyre tovább tarthatod meg az egyensúlyodat. Mivel? 1. Mindenre annyi időt szánj, amennyi szükséges hozzá. Ne hagyd, hogy az életed egy rohanás legyen. Ha az a meggyőződésed, hogy „úgysincs elég időm!”, sohasem lesz…Bármit is teszel éppen, mondd magadnak: „amíg ezt csinálom, erre összpontosítok, Addig tart, ameddig tart!Sietni biztosan nem fogok! 2. Gyakorold a kutyák éberségét. A kutyák mindent észrevesznek. Akárhányszor jártok vele ugyanazon az úton, neki minden alkalommal új élmény. A kutyák a jelenben élnek. Próbálj meg úgy enni egy ételt, hogy minden falatot külön ízlelgetsz, beszélj egy  abarátoddal, hogy minden szavát meghallod. Amikor sürgetve érzed magad, jusson eszedbe: „Rengeteg időm van”

Majdnem minden cselekedetünkkel eredményeket üldözünk. A RELAXÁCIÓVAL, MEDITÁCIÓVAL más a helyzet. Egyszer ne próbálj "kapni”, egyszerűen csak legyél, mint cselekedj. Elménk lecsendesítése jó hatással van egészségünkre. Megfigyelték, hogy azok az emberek, akik kb. 5 éven keresztül meditáltak, átlagosan 5 évvel voltak biológiailag fiatalabbak. Azok pedig, akik több mint 5 éven át meditáltak, átlagosan 12 évvel voltak biológiailag fiatalabbak, azaz egy születése szerint 60 éves embernek, 48 éves teste volt. A relaxáció egyfajta jó érzetet kelt bennünk, de vannak más előnyei is, hiszen olyan embereket vonzunk magunk köré, akik hasonlóan éreznek, mint mi. A relaxáció/meditáció akkor hatásos, ha mindennap csinálod. Ha nincs időd relaxálni, akkor is relaxálj! A meditáció több időt visszaad, mint amennyitől megszabadít. Saját tunungolásodat tekintsd úgy, mint az autókét-húsz perc naponta, hogy javítsd a hatékonyságát.  Észrevetted már, hogy egész nap kirándulsz, mégis feltöltve érzed magad? Ellentétben, ha csak egy délelőttöt eltöltesz egy bevásárló központban, akkor úgy érzed magad, mint akin átment az úthenger. Körülöttünk mindennnek rezgése van, és ezeket érzékeljük. Az erdőknek kerteknek gyógyító rezgése van, feltöltenek energiával; a plázák elszívják. Ha túlteng bened az energia, akkor ellenállsza  betegségeknek és más emberek rossz hangulatának. Ha energiaszinted alacsony, akkor depressziót és betegséget vonzol magadhoz.  Megéri válogatni, hova cipeled a tested. Mindenkinek szüksége van egy olyan helyre, ahol nem csörög telefon, nincsenek újságok, ébresztőórák, és elfelejthetjük a banki egyenlegünket. Akár a hálószoba sarka, egy zug az erkélyen, vagy az erdőben….Nem véletlen, hogy a világ összes kultúrájában tisztelete és hagyománya van az egyedül eltöltött időnek. Ha számodra tényleg fontos a lelki béke elérése, akkor valamikor el kell jutnod a hála érzetéhez. Így kell ébredned. Ha azt gondolod, hogy”majd ha jobb lesz az életem, akkor leszek hálás!”-akkor sohasem leszel az!

MI AZ ÉLET ÉRTELME? …- Azért vagyunk itt, hogy szeressük egymást. Ha őszintén bevalljuk, akkor minden amit csinálunk, egy próbálkozás arra, hogy több szeretetet kapjunk. Mindenki, aki mellett elmész az utcán, aki belép az irodádba, kétségbeesetten vágyódik rá,- sőt! néhányan még őrültséget is csinálnak érte.  Ahhoz, hogy az embereket szeresd, nem kel mindenkit megcsókolnod, aki az utadba akad, és nem kell rizses tálakat osztogatnod a Harmadik Világban. Csak engedd meg nekik, hogy azt viseljenek amit akarnak, úgy éljenek, ahogyan szeretnének, és azok legyenek, akik lenni szeretnének.-kritika nélkül!

EGY EGÉSZSÉGES KAPCSOLATHOZ FELTÉTLENÜL SZERETNÜNK/KEDVELNÜNK KELL MAGUNKAT. ….Nem tudjuk másnak adni azt, ami nekünk sincs. Addig nem tudunk elfogadni másokat olyannak amilyenek, ameddig magunkat nem fogadjuk el.  Egészen addig, amíg hibáink rabul ejtenek bennünket, ugyanazokat a hibákat keressük más emberekben is, azt remélve, hogy ettől feldobódunk. Meg is találjuk ezeket, de nem fognak segíteni rajtunk. A SZERETET KÉT EMBERT GYÓGYÍT MEG: AZT AKI ADJA, ÉS AZT, AKI KAPJA. A szeretet azt jelenti, hogy nem bírálsz, nem ragasztasz címkéket, és nem vársz tőle semmit. „ Ha megérteném Y-t, hogy miért ilyen arrogáns, akkor talán meg is tudnám szeretni”  Ha úgy döntünk, hogy szeretjük Y-t, akkor elkezdjük őt megérteni. A megbocsátás és a szeretet ugyanaz. Az elfogadás maga a feltétel nélküli szeretet. „Általában mire valódivá válsz, a sörényed legnagyobb részét „leszerelik” rólad, meglazulnak az izületeid és nagyon elkopsz. De ez mind nem számít, mert amikor már IGAZI vagy, nem lehetsz csúnya, csak azok láthatnak annak téged, akik egyébként sem értenek meg semmit. „ Elménk két alapállapota a szeretet és a félelem. A félelem  a negatív érzelmeink forrása. Félünk, amikor mérgesek vagyunk, félünk amikor féltékenyek vagyunk, és félünk, amikor aggódunk. Általában nem amiatt borulunk ki, mint ahogyan azt először hisszük. Amikor rád támadnak, akkor valami miatt félnek. Ha már tudod, hogy félnek, akkor már nem fogsz annyira megijedni. A legtöbb ember majdnem a nadrágjába csinál félelmében: rettegnek attól, hogy butának vagy kövérnek tartják őket, hogy elveszítik munkájukat, a jó hírüket vagy a pénzüket. Félnek tőle, hogy meglopják őket vagy megöregednek. Ezért viselkednek úgy! Mitől érzik jobban magukat? Attól, ha szeretik őket!Milliók felhalmozása, előretörés a ranglétrán vagy anyának lenni önmagában még nem bír jelentéssel. A jelentés a jelenben van. „Ott” lenni nem jobb, mint „ittlenni. Ha kincseket keresel, akkor figyelj a pillanatra-és a pillanatban rálelhetsz a kincsre!

Én sem akarok világot megváltoztatni, embereket jobbá tenni. ezek alternatívák, amiket  ki lehet próbálni, vagy el lehet utasítani. Nekem minden szó bevált, és egy hónap sem telt el, de bombáznak a pozitív dolgok..., vagy csak én nyitottam ki jobban a szememet?  Egy nyugdíjhoz közeli kolléganőm folyton aggódik, stresszel, lassan ,de biztosan kicsinálja magát. Kölcsönadtam neki a könyveimet... azt mondja. "Én ezt mind tudom, de megcsinálni azt nem!" Nem mond le a túlhajszolásról, holott mindenük megvan; nem ad magának szusszanásnyi időt sem, mert akkor kevesebb lesz valakinek. Folyton azon rágódik, mert mit fognak szólni, ha ő majd mást csinál/gondol... Ő benne fog maradni a taposómalomban..., bátornak is kell lenni!                    (Andrew Matthews: Hallgass a szívedre!, Barátkozni jó!)

 

A GONDOLATOK ARATJÁK LE AZ EREDMÉNYEKET! …- Ha van valami olyan az életedben, amit nem karsz, akkor ne aggódj tovább miatta, és ne is beszélj róla. Az energia, amit belefektetsz, életben tartja. Ne fektess bele több energiát, s el fog tűnni. Ha a férjed hazajön és alig várja, hogy belédköthessen, de te megtagadod a küzdelmet, mi történik? Magában nem tud veszekedni! Ha őszintén elengedsz valamit érzelmileg, akkor az  elpárolog számodra. Amikor elengeded a dolgokat, azok is elengednek téged!

MI VÁLASZTUNK MEG MÁSOKAT…- X és Y először mennek kettesben vacsorázni. X eltökélte, hogy kellemesen fogja tölteni az estét. Y leeszi magát , X erre azt mondja: Semmi baj! Segítek letörölni. Y elhagyja lakáskulcsait…X rávágja: Én is mindig elhagyom! Három év elteltével X és Y mint férj és feleség elmennek vacsorázni. Y szoknyáján megint ott a krumplisaláta. X erre idegesen rámordul: Undorító vagy! A feleség nem találja a kulcsait, Y rávágja: hülye tyúk! Ugyanazok az emberek, ugyanazok a körülmények, csak más hozzáállással. Mi döntjük el, hogyan látunk másokat. Amikor úgy döntünk, hogy jó színben akarunk látni valakit, akkor roppantmód toleránsak tudunk lenni. Amikor úgy döntünk, hogy valaki idegesít, akkor a hibáira koncentrálunk. Nem az emberek viselkedése határozza meg azt, hogyan viszonyulunk, hanem a mi hozzállásunk.  Azok az emberek, akik általában a negatívumokra koncentrálnak, azzal szoktak védekezni: Csupán realista vagyok! Az igazság az, hogy te  teremted meg magadnak a saját valóságodat.

NE JÁRKÁLJ FEL-ALÁ, AZT HAJTOGATVA, HOGY A VILÁGNAK KELLENE ELTARTANIA TÉGED. A VILÁG NEM TARTOZIK NEKED SEMMIVEL, HISZEN A VILÁG VOLT ITT ELŐBB…- Te választod meg a hozzáállásodat. Ha akarod, bármilyen munkát élvezhetsz. Ha olyasmin dolgozol, amit nagyon szeretsz, akkor valószínűleg boldogabb és sikeresebb leszel, és több pénzt fogsz előteremteni. Legtöbbször úgy tűnik, hogy mások munkája könnyebb, szórakoztatóbb és többet keresnek vele. Az ápolónők azt gondolják, hogy az orvosoknak, az eladók pedig, hogy a bolttulajdonosoknak könnyebb. Végül rájövünk, hogy nincsenek tökéletes foglalkozások. Miért? Mert mások csak azért fizetnek meg minket, amit nem tudnak, vagy nem akarnak megcsinálni. Ha nem lennének megoldásra váró feladatok, akkor nem létezne  a mi munkánk sem. Ha  nem tetszik a foglalkozásod, akkor két dolgot tehetsz: változtasd meg a hozzáállásodat, vagy változtasd meg a  foglalkozásodat! „ Ha a munkám könnyebb lenne, boldogabb lennék!” A valóságban nem szeretjük a könnyű feladatokat. Amikor a munkánk túl egyszerűvé válik, lépünk. „ Ha találok olan munkát, ami nem unalmas, akkor majd boldog leszek!”- A legtöbb munka  unalmasan ismétlődő. Ha titkárnő vagy, akkor az egyik levelet gépeled a másik után, ha filmsztár, akkor egyik jelenetet a másik után forgatjátok. A munka szeretete olyan, mint szeretni valakit.Lehet, hogy kezdetben bele vagy habarodva, de hosszú távon szeretni elhatározás kérdése. ADD A LEGJOBB FORMÁDAT! Ha 100%-os a teljesítményed, akkor boldogabbnak érzed magad. Emlékezz vissza, milyen jó érzés volt az iskola felé bandukolni, amikor az összes házit elkészítetted! Az életnek van egy sajátos módja, ahogyan a lustaságot és az önteltséget bünteti. Amikor hanyaggá válsz, a dolgok kezdenek összeomlani. Észrevetted már, hogy néhány taxissal élvezetes utazni, néhány citromba harapottal pedig kínkeserves? Pedig mindketten ugyanazt az unalmas munkát végzik. Hol a különbség? A vidám sofőröknek más az életfilozófiájuk.

Mindig többet teljesíts, mint amennyiért megfizetnek, és egy napon majd többet fognak fizetni, mint amennyi a teljesítményed volt. NEM A FŐNÖKÖDNEK DOLGOZOL, HANEM MAGADNAK. Egyik munkaadód sem lesz  tökéletes, és lehet, a kollégáid lusták. De amikor alkalmazottként munkába állsz, nem az a feladatod, hogy kritizáld azt a fickót, aki a fizetésedet adja. Megvalósíthatod, hogy azt tedd amit szeretsz-ha nem is a munkád során, legalább a szabadidődben. Ha nem tudod azt csinálni szabadidődben amit szeretsz, akkor kétséges, hogy valaha is megengedheted magadnak, hogy olyan munkád legyen, melyet örömmel végzel.                                                                        Megvalósíthatod azt is, hogy olyan munkáért fizessenek meg, amit szeretsz. Sokan úgy nőnek fel, hogy a munka kínszenvedés. Azt csinálni, amit szeretek , azt jelenti, hogy kockázatot vállalok. Az élvezet fele a bizonytalanság. Amikor nincs küzdelem, akkor valami hiányzik. Ezért adagolja túl magát herionnal, és durrantja szét az agyát olyan sok gazdag és híres ember gyereke.

HA NEM TUDOD, HOGY MIVEL SZERETSZ FOGLALKOZNI, AKKOR TALÁN MÁR ÉVEKKEL EZELŐTT FELADTAD, HOGY HALGASS MAGADRA!...- sokan teljesen más emberré válnak, hogy családjuknak megfeleljenek.Már magad is azt hiszed, hogy azért szeretsz  valamivel foglalkozni, mert mindenki más ezt várja tőled. Ha neked egy munka örömet okoz, akkor a következőket figyeld meg: Könnyű reggel kikelni az ágyból, és sohasem vagy fáradt. (de ha mégis, az jól eső) Elfeledkezel az időről és magadról. Az erőfeszítés nem sokat számít. Órákig tudnál beszélni a munkádról, és ezt általában meg is teszed! Hogyan fedezheted fel újra a szenvedélyeidet? Egyszerűsítsd le az életedet,és hajítsd ki belőle a felesleges terheket!. Hagyj fel megszokásaiddal! Kapcsold ki a tv-t egy hónapra! Próbálj ki új dolgokat: fess, ültess bonsai fákat, tanulj nyelvet, stb.. Figyelj magadra! Amikor legközelebb  megszólal az a belső kis hang: „imádom ezt!”-hallgass rá! Próbálj ki 10 dolgot. Kilenc lehet, hogy nem fog lelkesíteni, de a 10. egy egészen új világot nyithat meg számodra. Ha nem megy próbálj újabb tizet! Ahhoz, hogy valamit találj, keresned kell. Ha elvesztetted életed irányát, valószínűleg nem a kocsmában, az italok között fogod megtalálni. Állj le egy kicsit, és vizsgáld meg mi számít neked. Csak azt ne mondd: „ Erre nekem nincs időm!”

Hogy mindenhez adottság kell? Az adottság nem csak azt jelenti, hogy mesterműveket festesz. Gyakran alábecsüljük adottságainkat. Fogadd el saját adottságaidat, és saját képességeid fejlesztésében találj megelégedést, nem peddig abban, hogy mások tehetsége után sóvárogsz!  X azt gondolja: „Istenadta  tehetségem van a gyerekekhez, mégis talán bankárnak kéne mennem” Ha tényleg Isten ajándéka lennél az ovisoknak, akkor miért akarna Isten belőled aktakukacot faragni?

Sok ember életében történik, hogy a hobbija átalakul hivatássá. Mi az amit megtanulhatunk ezektől az emberektől?1. Azt, hogy megvalósítható olyan munkából megélni, ami kedvedre való. 2. Azt, hogy a világ egy árupiac. 3. Amint szert teszel egy készségre, az emberek fizetni fognak érte. 4. Azt is megtanulhatjuk, hogy az élet nem szappanopera. A valóság frusztrálóbb, és minden kicsit tovább tart. Azok, akik a hobbijukat hivatásukká emelték, életüket nem a tv előtt töltik.                                           Más emberek életét nézni messze nem olyan izgalmas, mint a sajátodét élni! …és AHHOZ, HOGY ÉRTELMET ÉS LELKESEDÉST TALÁLJ A MUNKÁDBAN, HALLGATNOD KELL A SZÍVEDRE!  Barátkozz meg azzal a gondolattal, hogy lehet akár több foglalkozásod is életed során. Tegyük fel, hogy zenetanár szerettél volna lenni, de építőmérnök lettél, hogy apádnak megfelelj. Mindennap az  ő szavai  csengenek a füledbe: „ Olyan lehetőségeid lesznek, melyek sohasem jönnének el. Bárcsak én is hidakat építhettem volna!” Ennek ellenére mit gondolsz, mit kéne tenned? Hangoltasd fel a zongorádat! Először is tedd meg apuci érdekében. Hiszen nem élheted az életedet másokon keresztül. Apukádat a saját élete kell, hogy foglalkoztassa. Nem azért vagy itt, hogy frusztrált szülők álmait teljesítsd! Másodszor tedd magad érdekében! Csak azért, mert már négy évet eltöltöttél azzal, hogy mérnök legyen belőled, miért kellene a következő negyvenet is azzal töltened, amit utálsz?

SOK EMBER HORGÁSZIK EGÉSZ ÉLETÉN KERESZTÜL ANÉLKÜL, HOGY TUDNÁ: NEM IS A HALAT KERESI. …-Ha csak a pénzért dolgozol, nem leszel  boldog, és valószínűleg nem is fogsz sok pénzt előteremteni. Az élet így ösztökél arra, hogy olyasvalamit csinálj, amit tényleg szeretsz. Bármilyen munkát végzel, olyan emberekkel versenyzel, akik szeretik amit csinálnak. Ha nem szereted a munkádat, a verseny vihara el fog söpörni. Az emberek szolgálata áldozathozatalnak vagy rabszolgamunkának hangzik, pedig nem az.. Ez  egyszerűen annak a tudata, hogy örömet okoz valami olyat adni, amit csak te tudsz!A társadalom gyakran a diplomák és a doktori fokozatok alapján értékeli a karriereket, így fenáll a veszélye, hogy a legfontosabb dolgok -az emberi kapcsolatok- felett elsiklunk. Pl. a tanár azt gondolja: a gyerekeket úgysem érdekli a matek. Persze, hogy nem! Ha hatodikosokat tanítasz, a küldetésed nem a matekról, hanem a gyerekeről szól. Ha bankár vagy, a küldetésed nem a bankszámláról, hanem az emberekről szól…Nem az számít, hogy mit csinálsz, hanem az, hogy hogyan csinálod! Mindenkinek van egyedülálló adottsága, és azért vagyunk, hogy felfedezzük azokat. Amikor használjuk ezeket az adottságokat, akkor megtaláljuk az örömöt. Legvalószínűbben akkor fedezzük fel ezeket az adottságokat, amikor azt kérdezzük: „Mit adhatok?” és nem azt, hogy „Mit kaphatok?”Gazdagnak lenni nem cél, hanem végtermék. Az életben nem az a küldetésünk, hogy ne legyenek problémáink, hahnem az, hogy lelkesedjünk valami iránt. Akkor van a legnagyobb esélyed a jólétre, ha azt csinálod, amit szeretsz. A szeretet energia. Minden amit szeretsz át van itatva nagyfokú energiával, és ezt az energiát könnyen át lehet váltani  csilingelő érmékké.

 

A fejlődés első törvénye a rend. Ahhoz, hogy valami fejlődjön, rendszerre van szüksége. X azt mondja: „ Az irodám rendetlen, de rendszer van a rendezetlenségében! Nagyon hatékonyan dolgozom!” X ezt komolyan gondolod? Képzeljük el X-et, amint a műtőbe tolják agyműtétre; az orvosokat rengeteg elhasznált tű, kötszer, stb. veszi körül, a sebész pedig így szól: „Lazíts X! Lehet, hogy szanaszét hever minden, de mi urai vagyunk helyzetnek!”   

 

Ha életedben sikereket szeretnél, tarts benne rendet! Környezeted jellemed tükörképe. Akinek zűrzavaros az élete, annak általában  otthonában is rendetlenség uralkodik.

 

MINDIG MEGTÖRTÉNIK, AMIBEN HISZEL; S A HITED TESZI AZT MEGTÖRTÉNTÉ

Az emberek saját korlátaikat így magyarázzák: „ Én már csak ilyen vagyok” A szülők, tanárok és barátok mondják meg nekünk hol a helyünk és mit szabad tennünk, amik aztán saját meggyőződéseinkké válnak. Azt mondják. „ Hülye vagy a matekhoz” „ Olyan a hangod, mint a repedt fazék” „mindig csóró maradsz” Ez a te szereped, élj e szerep szerint! Mi pedig eljátszuk a szerepeinket. Mi teremtjük meg magunknak saját akváriumunkat, és azt gondoljuk, hogy ez a valóság. Legtöbbünknek van szerepe, címkéket aggatunk magunkra. Szerepünk olyan, mint egy program, ez irányítja életünket. Magunkkal visszük a munkahelyünkre, és a szabadságunkra. Autónkat, ruháinkat, sőt barátainkat is szerepünkhöz választjuk. Biztosan azonos vagy a szerepeddel? Ne hidd, hogy mindenki a te szerepeddel van elfoglalva! Ne engedd, hogy skatulyát húzzanak rád. Te egy emberi lény vagy, aki tapasztalatok sokadágát éli meg. Amikor majd nem vonszolod magaddal a szerepeidet, akkor nem kell tovább megfelelni nekik.         

 

Ráismersz a következő szerepekre?:” Nagyon fontos személyiség vagyok-és másoknak ennek megfelelően kell viselkedniük velem. „- ameddig azt követeled, hogy mások ismerjék el a fontosságodat, addig szenvedni fogsz, mert boldogságod az ő kezükben van.

„olyan ember vagyok, aki sohasem…”-amikor ezt mondjuk, korlátok közé szorítjuk magunkat.

"túl öreg vagyok ahhoz, hogy…”-egyetlen út létezik: az utolsó percig tanulj és szeresd amit csinálsz!

Milyen meggyőződéseidet hajítsd ki?: Az embereknek viszonoznia KELLENE a szívességeket! Az embereknek dicsérniük KELLENE engem! Az embereknek SZERETNIÜK kellene ENGEM! Az embereknek figyelmesebbnek KELLENE lenniük! Az embereknek hálásnak KELLENEK lenniük! A kellene listákat! Mi lenne, ha amikor az emberek nem teszik meg a fentieket, te még is boldog lennél?

Ahhoz, hogy másképpen lásd a dolgokat, nem kell akaraterő, magabiztosság és agyműtét sem. Bátornak kell lenned ahhoz, hogy másképpen gondolkodj. Ha legközelebb kijössz a sodrodból, emlékezz arra: nem mások dühítettek fel, hanem a te meggyőződéseid! Bármilyen gondolat okoz fájdalamt, ezek csak gondolatok. A gondolatokat pedig meg tudod változtatni!

DOLGOZNI DÖGUNALOM!  ...-Amikor a munkánkat hibáztatjuk, a probléma általában bennünk rejlik. Mi történik, ha ha ezzel a meggyőződéssel egy olyan munkahelyre jelentkezel, ami akár örömet is okozhatna? 1. nem fogod megkapni a munkát, mert azt látják savanyú vagy, 2. megkapod a munkát és teszel róla, hogy unalmassá váljon.

Mondhatjuk ezt:” egyszerűen nem keresek jól!” Nos, akkor miért dolgozol még mindig ott? „ Mert nem értek máshoz!” Keress egy új céget, gondold át a pénzügyeidet, képezd magad tovább, dolgozz az előbbre jutásodért! „ De hát rossz idők járnak!”-mondod te-hiszen az újságok is ezt írják. Mi lenne, ha nem hinnénk az újságoknak? A jóléthez hozzátartozik, hogy önálló gondolataid legyenek, függetlenül attól mit mondanak a szomszédok meg az újságok. Azok az emberek, akik azon csodálkoznak, hogy miért kerültek padlóra, sohasem teszik fel a kérdést: „miért jó nekem az, hogy le vagyok égve?” Pedig a leégésnek megvannak az előnyei: 1. Szentnek érezhetem magam..Isten szeretni fog, hiszen áldottak a szegények. 2. Nem lógok ki a többiek közül; nem lesz bűntudatom a barátaim között, 3. Az emberek megsajnálnak, 4. Nincs szükségem önfegyelemre, 5. Nem kell megváltoztatni a szokásaimat, 6. Másokat hibáztathatok… Mindennek amit teszünk megvan az előnye, a szegénység választásának is.

 SZÜLEINK MEGGYŐZŐDÉSE A PÉNZRŐL: A pénzt könnyű előteremteni; Mindig több pénzünk van, mint amennyi szükséges; Amikor csak elköltjük a pénzüket, több áll a házhoz. VAGY Minden rossz forrása a pénz; Nem engedhetjük meg magunknak, hogy…; Nem a fán terem a pénz. Ha a lista második fele az ismerősebb, valószínűleg szüleid meggyőződései valósággá váltak számodra. Sajnos az ő kínlódásukban mostanra már te is osztozol.    

Feltűnt már neked is, hogy milyen nehéz embereknek pénzt adni? Veszettül tiltakoznak: Nem, nem! Minden rendben. Tényleg nincs rá szükségem! Néhányuknak még az is nehezére esik, hogy a pénzről beszéljen. Kölcsönadunk egy barátunknak, és amikor szükségünk van a pénzre, nem tudjuk, hogyan kérjük vissza. Ahelyett, hogy egyszerűen, értelmesen visszakérnénk: „ Légy szíves add vissza a pénzemet!” Ha feszélyezve érzed magad, amikor van pénzed, akkor a pénz más barátot fog keresni.

Furcsa dolog az élet. Ha nem vagy hajlandó elfogadni mást, csak a legjobbat, akkor nagyon gyakran meg is kapod azt! Ahhoz, hogy a világ jól bánjon veled, magaddal is jól kell bánnod! Otthonunk hatással van közérzetünkre. Teremts egy olyan helyet, ahol jól érzed magad, amint átléped a küszöböt. A rendezettség nem kerül semmibe. Jobb egy tiszta egyszobás garzon, mint egy családi ház, ami olyan mint egy disznóól. „ Hogyan tudnám rendbe hozni a lakásomat, amikor csak ezer Ft-om van?” – Vegyél seprűt! Hányan vannak közülünk, akik összekaristolt műanyagtálakban esznek, míg a legszebb porcelán étkészletük a tálalóban hever. Aztán meghalunk, és a gyerekeinkre hagyjuk a kristályokat, hogy majd ők összetörhessék azokat! A szép dolgaidat inkább te törd össze!  Minden hatással van mindenre. Tartásod hatással van a beszédedre. Öltözködésed a környezetedre. Annyira fogsz másokkal törődni, amennyire magaddal is törődsz! Ahhoz, hogy sikeres legyél, úgy kell élned, mintha már sikeres lennél-és már most sikeresnek kell érezned magad!

AMÍG ÉLETEDBEN VALAMIT KATASZTRÓFÁNAK TEKINTESZ, ADDIG A KATASZTRÓFA NEM FOGJA ELTOLNI A BICIKLIJÉT, ÉS ÁLLANDÓAN MELLETTED LESZ!  -Az események elvárásaid szerint fognak kibontakozni. Abban a pillanatban, amikor megváltoztatod a helyzetről alkotott meggyőződésedet, ezek a másfajta gondolatok másfajta embereket és új lehetőségeket fognak teremteni számodra.

TÚLZOTT RAGASZKODÁS…-Amikor kergeted a dolgokat, azok elszaladnak. Ez igaz az állatokra, szeretőkre…, és a pénzre is. A kétségbeesett akarás egy lefelé gomolygó örvénybe ránt. Mert mi történik, amikor egy étteremben ülsz és sietni szeretnél? A rendelésed elkallódik. Amikor veszettül fontos valami-ha érzelmileg túlságosan ragaszkodsz hozzá- akkor gátolni fogod a megvalósulását. Lehetséges higgadtan megtartani a két lépés távolságot, belsőleg függetlennek lenni, és mégis nagyon eltökéltnek maradni. Akik ilyenek, azok tudják, hogy a befektetett energia és a kiemelkedő teljesítmény végül is elnyeri jutalmát. Az az elvük: Ha most nem nyerek, akkor legközelebb nyerek, vagy azután! A közömbös emberek addig ezt mondják: „ Kit érdekel? Minek strapáljam magamat?” Az elkeseredettek így gondolkoznak: „ Ha ez nem sikerül, felkötöm magamat!” Amikor eltökélt és higgadt vagy, akkor ezt mondod: „ Így vagy úgy, de kapok egy jó állást-nem érdekel, mennyi ideig fog tartani!

Mivel a pénz egyben a túlélés eszköze és a siker szimbóluma, legtöbben túlzottan ragaszkodunk hozzá-még azok is akik váltig állítják, hogy a pénz nem fontos. Sajnos heves küzdelmükkel az egészet elszúrják. Minél több érzelemmel közelítesz valamihez, annál kevesebb kontrollod lesz felette. A higgadtság a fő oka annak, hogy a gazdag emberek még gazdagabbak lesznek. Nagy a különbség a szegény ember hozzállása-aki vágyik rá, hogy pénze legyen- és a gazdag hozzáállása között, aki meg van győződre arról, hogy lesz pénze! Hogyan kerüljem el, hogy görcsösen és elkesereddet en akarjak valamit? Soha ne mondd azt: „ Ahhoz, hogy boldog legyek szükségem van arra…”Lazulj el! Lehet, hogy nem érted majd eleinte, hogy ez az egész hogyan működik. A gravitációt sem kell értened. A mi feladatunk az, hogy hasznosítsuk az elveket- nem kell, hogy megértsük azokat.

AJÁNDÉKOZÁS- Ha valami után nagyon vágyakozol, előbb ajándékozz abból, amid van. Többet kapsz abból, amire vágysz, ha előbb elajándékozol abból, amid van. Ha szeretnél egy kis jóindulatot, előbb adj te belőle! Ha segítesz az embereknek, neked is segíteni fognak. Ha túlzott ragaszkodás megakadályoz abban, hogy a jó dolgok közelebb kerüljenek hozzád, akkor talán fordítva kellen gondolkodni! Amikor ajándékozol, általában több jön vissza hozzád. Az ajándékozás fotrélya, hogy anélkül adj, hogy bármit visszavárnál.Hogyan élvezheted anyagi javaidat? Csak arra figyelj, hogy te birtokold azokat, és ne ők téged!

Túlzott kötődés a pasinkhoz/barátnőnkhöz:--- Y kétségbeesetten vágyakozik egy férfi után, aki szeretné és csodálná őt. Van remény, hogy megtalálja? Nem sok! A kétségbeesés minden férfit eltaszít mellőle. Ameddig pedig kétségbeesett, addig nem szeretetreméltó. X azt mondja barátnőjének: „Szükségem van rád, nem tudok nélküled élni!”- Ez nem szeretet, ez (szeretet)éhség. Ha valaki nélkül nem tudsz élni, akkor egy nulla vagy. És kinek kell egy nagy nulla? Akkor szeretünk valakit, ha megadjuk neki a szabadságot, hogy az legyen ami lenni szeretne, ott legyen, ahol lenni szeretne. Akkor szeretünk valakit, ha megengedjük neki, hogy szabad akarából legyen része életünknek. Itt már megint az elengedésről beszélünk: ha valakire vagy valamire vágysz, előbb engedd szabadon!

 

Mindannyian saját sorsunk kovácsai vagyunk. Az élet kis kavicsokkal dobál meg minket figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. És akkor még van képünk azt mondani: „Miért pont én…?”

Legtöbben csak akkor tanulunk meg valamit, ha jól tarkón csapnak bennünket, miért? Mert egyszerűbb nem megváltozni. Kapcsolatainkban mikor mondjuk a másiknak, hogy milyen sokat jelent nekünk? Akkor, amikor a házasságunk és a családunk romokban hever. Az iskolában mikor kapjuk össze magunkat és kezdünk el tanulni? Amikor bukásra állunk.  A hatékony emberek nem keresnek problémákat, hanem mikor zsupsz, fenékre esnek, megkérdik maguktól: Hogyan változtassam meg a gondolkodásomat, és a cselekedeteimet? Hogyan tudnék jobb lenni, mint most vagyok? A vesztesek nem veszik észre a figyelmeztetéseket. Amikor rájuk dől a ház, azt kérdezik: „ miért pont velem történik mindez?”

A fejlődés akkor fájdalmasabb, ha ellenállsz neki!  Általában a legfontosabb leckéinket EL AKARJUK halasztani. Eszedbe juthat pl. kapcsolatod édesanyáddal, és akár ezt is gondolhatod: „Annyi szitok után még szeressem?” NA! ÉPPEN EZ A TE LECKÉD!

„ Ha egy új városba költözöm, új életet kezdhetek…”- Általában a legjobb hely az újrakezdésre éppen az, ahol vagy. Mielőtt megváltoztatod a címedet, változtasd meg a gondolkodásodat! (... amikor leszállsz a repülőgépről az új városodban, a leckéid már a kifutón fognak üdvözölni!)                                                         A félelmeinket csak egy módon győzhetjük le, ha szembe nézünk velük. Mivel szükségszerűen olyan élményeket vonzunk, amelyekből tanulunk, gyakran azokat a helyzeteket is vonzzuk, amelyektől félünk. Amíg nem tanuljuk meg a leckét az eladósodásról,a munkáról, a partnereinkről, stb. addig vagy 1. ugyanannál a leckénél ragadunk le vagy 2. vagy ugyanazokat a leckéket kapjuk különböző csomagolásokban. Ilyen az élet!

ÉLNI ÉS TANULNI!....- „Csak ha leereszkedünk a szakadék mélyére, akkor találjuk meg az élet kincseit. Ahol összerogysz, ott lapul a kincs. Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni.”

A fájdalom bátorít minket arra, hogy vegyük komolyan a dolgokat. Egyszerű mások fájdalmáról filozofálni („ Jó lecke volt neki, hogy csődbe jutott”) De nem vagyunk valami lelkesek, amikor a saját próbatételeinkkel találjuk szemben magunkat. Azoktól tanulunk sokat, akiket a sors mellénk sodort. Horkoló férjektől, akik nem húzzák le a vécét, hálátlan gyerekektől, szomszédoktól, akik elorozzák parkolóhelyeinket… Ha feldühít a feleséged, akkor az a feldatod, hogy hatékonyan megbírkózz a dühöddel. Néha talán azt gondolod magadban: „Elválok tőle!” Ezzel megoldódik minden? Ez addig megoldás, ameddig újra házasságot nem kötsz, hiszen újdonsült feleséged ugyanúgy fel fog bosszantani! Mindenki aki besétál az életedbe megtanít valamire. Még akkor is tanítanak, ha az agyadra mennek, mert ilyenkor megmutatják határaidat. De azért mert mondjuk valaki a tanárod, még nem jelenti azt, hogy szeretned is kell őt. Az élet olyan, mint egy létra. Ahhoz, hogy feljebb kerüljünk túl kell jutnunk azon a lépcsőfokon, ahol állunk. Utána jöhet a következő fok…

„Gyűlölöm ezt a lépcsőt!-egy másikon szeretnék állni!: Ilyen szemlélettel ragadunk csak igazán kátyúba.

„Én más létráját szeretném!”: Ezt hívjuk irigységnek.

„A pokolba ezzel a létrával!”- leugrom róla! : Ezt hívjuk öngyilkosságnak.

Bármikor, amikor nem tudunk tovább jutni, megkérdezhetjük magunktól: „ Melyik foknál hibáztam el?”

AMI MIATT AZ ÉLET NEM LESZ EGYSZERŰBB…- Ha a dolgok túl könnyűvé válnak, akkor újabb problémákat keresünk. Így okoskodunk: „ Ez még csukott szemmel is menne” Ha az élet túl egyszerűvé válik, akkor családot alapítunk. Ha kifizettük a ház részletét, egy nagyobbat veszünk. Nem csak a világ bonyolítja az életünket, hanem mi magunk is.

Mit tegyünk, hogy ne őrüljünk meg?- Ez attól függ, hogyan állsz hozzá. Állandóan kérdezd magadtól: Mit tanulhatsz ebből a helyzetből? Az élet türelmes és kitartó tanár. Fgyeld a jelekt és a sorsod viszonylag zökkenőmentes lesz. De ha elalszol a kormánynál, akkor jön a BUMMM-és nagy tapasztalatban lesz részed: anyagi csőd, válás, infarktus, stb.- választhatsz, amit csak akarsz! Ami egészen biztos, a leckék maguktól nem tűnnek el az orrunk elől.

SIKEREID ÉS BOLDOGSÁGOD A TERMÉSZET ELVEIN ÉS TÖRVÉNYEIN ALAPULNAK-AZON, HOGY HOGYAN HASZNÁLOD AZOKAT!

A MAG TÖRVÉNYE: Csak akkor arathatod le munkád gyümölcsét, miután megdolgoztál érte. Ráfordított energia+türelem=eredmények. Ma ültetsz, és KÉSŐBB aratsz!

Y azt mondja: „Ha jobb munkám lenne, akkor tényleg keményen dolgoznék..” X azt: „ Majd ha előléptetnek, nem fogok aludni a munkahelyemen..” C meg azt: „ Ha jó lenne a házasságom, kedvesebb lennék a férjemhez..!”

A kert megtanít minket arra, hogyha elültetsz egy tucat babocskát, nem lesz belőle egy tucatnyi növényed. Néhány közülük elrohad, a többit elfújja a szél. Jut a bogaraknak is pár darab, meg a madaraknak is… X-nek két kis palántája marad, és azt mondja: „ ez nem igazságos” Pedig ilyen az élet! Ötleteid, alkalmazottaid, sőt még barátaid közül is sokat el fog fújni a szél. Ez ellen felesleges küzdeni, fogadd el! Erre fel kell készülni!

Az élettől csak azt kapjuk, amit kérünk. Z drága parfümökkel és gyémántokkal varázsolja el barátnőit, Amikor faképnél hagyják azt mondja, hogy csak a pénzéért szerették. Ha gyémántot használsz csalinak, akkor csak olyan halak akadnak a horgodra, akik a gyémántra harapnak.                                                                            J mélyen dekoltált ruhákba jár szórakozni. Közben mérges, hogy a férfiak csak a testéért keresik a társaságát. A pasik már egy háztömbnyiről kiszúrják a dekoltázst. Van ezen mit csodálkozni?

KIS KEZDET, NAGY SIKEREK…-Ha egy kis játékban sikeresek vagyunk, akkor egy nagyobb játékba, aztán még nagyobba vághatunk bele. Az élet fokozatos fejlődés. A kérdés pedig mindig ez: „ mihez kezdesz azzal, amid éppen van?” Míg a válasz : „Nem túl sokat”, addig semmi sem fog javulni. Gyakran beleesünk abba a hibába, hogy válogatósak vagyunk, Akár még vissza is utasítunk egy munkaajánlatot,így okoskodva: Hát nem egészen ilyen munkára gondoltam! Ha ebben a pillanatban ez minden, ami jut neked, ragadd meg a lehetőséget, sajátítsd el teljesen, és látni fogod, hogy az egyik dolog elvezet a másikhoz! Ha nincsenek nagy lehetőségeid, akkor kezd el kicsiben!

BÉKAELV: Végy egy intelligens boldog békát és dobd egy vödör forró vízbe! Vajon mit fog tenni, Kiugrik! Azt mondja: Ez nem tréfadolog, elpucolok innét!

Mi történik, ha ugyanazt a békát beledobod egy vödör hideg vízbe, majd felteszed a vödröt a tűzhelyre melegedni?  Békád lazít a langyos vízben. Pár perc múlva: úgy tűnik kicsit meleg van itt-mondja. Párat még tempózik, és már meg is döglött! Életünkben a változások fokozatosan történnek. Mint a békánkat, minket is elaltathatnak a körülmények, és hirtelen túl késő lehet… Muszáj résen lenni.

Egy kérdés: Ha holnap húsz kilóval nehezebb leszel, kétségbesnél, hívnád a mentőket! De amikor a dolgok fokozatosan hónapról-hónapra történnek, egy kiló itt, egy meg ott, akkor hajlamosak vagyunk elhanyagolni magunkat. Amikor egy ezressel többet költesz, mint amennyit szeretnél, észre sem veszed. De ha ezt nap mint nap megteszed, akkor akár csődbe is kerülhetsz. Egyik dolog a másikhoz adódik. A békaelv azt mondja: figyeljünk milyen irányban haladnak a dolgok. Vagy fejlődsz, vagy leépülsz!

„ Legyen meg az önfegyelmed arra, hogy megtedd az apróbb dolgokat, melyeket nem szeretsz azért, hogy életed olyan dolgokkal tölthesd el, amelyeket nagyon-nagyon szeretsz!”

ÖNFEGYELEM…- nem a vasakarattól függ. Azt kell tudni, hogy MIÉRT akarsz valamit. Ha van önfegyelmed, nincs szükséged arra, hogy mások fegyelmezzenek! Ennek eredményeképpen a magad ura lehetsz, és nem mások mondják meg, hogy mit csinálj! Amikor nincs önfegyelmed, akkor azt kívülről fogod megkapni. Olyan munkára fogsz kényszerülni, ahol parancsolgatnak, és előbb-utóbb hűvösre kerülsz! Légy alkalmazkodó! Olyan világban élünk, ahol a dolgok állandóan változnak. Ami ma igaz, holnapra túlhaladottá válik. Ami ma működik, holnap már talán nem. Számunkra az egyedüli változatlan: A VÁLTOZÁS.

 

MÁSOK és ÉN ....- Mások boldogságáért nem mi vagyunk a felelősek. Az életben a mi feladatunk az, hogy hűek legyünk önmagunkhoz, minél több tapasztalatra tegyünk szert, és úgy bánjunk másokkal, ahogy azt szeretnénk, ha velünk bánnának. Nem az a feladatunk, hogy boldogságra kényszerítsük a körülöttünk élőket. Ha szomszédod szenvedni akar, frusztráltan és depisen akarja érezni magát, akkor ehhez joga van, engedd meg neki. A szenvedés az életben zajló tanulási folyamat egyik állomása.

Y rosszul érzi magát, és fárasztó alak, de ő döntötte el, hogy ilyen lesz. Senki sem tart pisztolyt a fejéhez és ordítja neki, hogy: „Y mától fogva légy fárasztó!” Saját választásából viselkedik így. Mérlegeli a lehetőségeket és úgy dönt: „Túl sok erőfeszítésembe kerül boldognak lennem”. Úgy dönt, sokkal egyszerűbb nyomorultul élni és másokat is lehúzni a mélybe. Ha boldogtalan emberekkel vagy körülvéve, akik lehúznak téged és elszívják az energiádat, ráadásul nem is akarnak megváltozni, akkor keres magadnak másik társaságot. Ne utáld őket, ne neheztelj rájuk, helyette szeresd magadat és másokat annyira , hogy békén hagyod őket, és a magad dolgával törődsz.  Ha mások boldogtalanok, akkor mutass feléjük együttérzést, de ugyanakkor tedd meg magadnak azt a szívességet, hogy megtartod a jókedved. Ezzel másoknak örömet és nevetést kínálsz fel alternatívaként.

„ A jó embereket megtaláljuk, és nem megcsináljuk.”  Ha valakivel együtt szeretnél élni vagy dolgozni, akkor olyan személyt keress, akinek hasonló az értékrendje, mint neked. Tedd fel magadnak a kérdést: „ Ha semmit sem változtatna magán, akkor is örömmel együtt élnék ezzel az emberrel? „Ha a válasz nem, akkor keress tovább! Nem jó dolog mást változtatásra kényszeríteni! (egyébként sem működik)

SENKI SEM TÖKÉLETES…-Milyen gyakran összpontosítunk az emberek hibáira a jó tulajdonságaik helyet! Milyen gyakran panaszkodunk úgy-ha igazán őszinték lennénk magunkhoz, akkor bevallanánk-hogy még élvezzük is a panaszkodást! Legtöbbször azért bosszankodunk, mert bosszankodni akarunk. Minden cselekvésnek megvan a jutalma. A bosszankodás jutalma az, hogy 1. mártírok lehetünk(velem minden ok, de veled nem) és 2. másokat hibáztatunk(boldogtalan vagyok és a te hibád) A krónikus bosszankodás ellenszere az, ha rugalmassá válunk. Engedj egy kicsit és értsd meg, hogy mindenki más. Az embereknek más a vérmérsékletük, és más dolgokat tartanak fontosnak. Legfontosabb, hogy tisztelj másokat annyira, hogy hagyod őket, hogy az életet az ő sajátos módjukon megtapasztalják. Engedj egy kicsit! Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy egyes dolgokat elnézzünk egymásnak, vagy kialakítsunk egy képet arról, hogy milyen tapasztalatok formálták viselkedését. Ha félretesszük az előítéleteinket, és helyettük bizonyos dolgokat előnyben részesítünk, akkor sokkal könnyebb lesz másokat megbecsülni.

AZ ÍTÉLETMENTESSÉG ÉS A LELKI BÉKE….

„Hülye, hogy elveszi azt a nőt!”

„ Jobb helyre is rakhatnák a pénzüket…!”

Amikor afelől ítélkezünk, hogy mások mit kezdjenek az idejükkel, pénzükkel vagy az életükkel, akkor a saját lelki békénket szabotájuk. Ilyenkor azon bosszankodunk, hogy a dolgok nem olyanok, amilyeneknek lenniük kellene. Amikor elhatározzuk, hogy megváltoztatunk másokat, azzal streszt okozunk magunknak, ráadásul még meg is utálhatnak miatta. Ezen a bolygón mindig is lesznek lusta trógerek, hencegők, munkamániákusok, gazdagok, szegények, soványak, transzvesztiták, stb.  függetlenül attól, hogy te mit gondolsz. Ha rugalmas vagy és hagysz másokat olyannak lenni, amilyenek, akkor egy rakás stressztől óvod meg magad. A lelki béke a megváltozott hozzáállásból származik, nem pedig a megváltozott körülményekből. …és kik vagyunk mi, hogy megítéljük, hogy mások mit csinálnak?

Leginkább a saját hibáinkból tanulunk. Az az ésszerű, hogy meghagyjuk másoknak is a lehetőséget, hogy tanulhassanak a sajátjaikból. Mi pedig? Koncentráljunk a saját életünkre! Lesz majd amikor kerülni fogod mások társaságát, de ennek a mozgatórugója inkább abból származik, hogy érzed számodra mi a fontos, és nem abból, hogy elítélsz másokat  a különbözőségük miatt.

ÖLELÉS…- Ölelni jó, és egészséges. Szükségünk van a testi érintésre- még pedig gyakran! De ha félünk a visszautasítástól, ezért arra korlátozzuk magunkat, hogy csak kutyákat, macskákat, babákat simogatunk. Abban legalább biztosak lehetünk, hogy a szomszéd pulija nem fordul meg és mondja: „ Le a kezekkel rólam, és húzz el te lúzer!” Ölelnünk kell egymást! Az ölelés friss életet lehel a fáradt testbe és általa erősebbnek, fiatalabbnak érezzük magunkat. Idővel mindenki megszereti az ölelést.:)

 

NE TÖRŐDJ AZZAL, HOGY MÁSOK MIT GONDOLNAK!

Nehéz leszokni arról, hogy mások véleménye miatt aggódjunk, de tragikus következményei lehetnek, ha a rabjai maradunk. Még csak emberek többségének sem lehet állandóan megfeleni! Ha attól félsz, hogy vannak, akik bolondnak tartanak- lazíts! Ne törődj vele, már így is vannak akik annak tartanak.  A családod, a barátaid és a kollégáid kétségkívül megérdemlik, hogy figyelmes legyél velük. De amikor mindenkinek meg akarsz felelni, akkor senkivel sem vagy korrekt, és legkevésbé magaddal! Szomorú ez, hiszen a legszebb élményeink és legnagyobb sikereink abból lesznek, ha kilépünk a mindennapok megszokásából, és azt teszzük, amihez a legtöbb kedvünk van.

A lelki béke aból származik, hogy megértjük és elfogadjuk, hogy kevesen látják pont olyannak a világot, mint amilyennek mi. Ha boldog felnőttek akarunk lenni, akkor függetlenül kell gondolkodnunk és viselkednünk. Meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy nem kell minden lépésünket igazolni a családunknak, a barátainknak, se a szomszédoknak. A kérdéseikre te döntöd el, hogyan reagálsz. Csak azokra a kérdésekre válaszolsz, amelyekre te akarsz! Sőt! Nem kell, hogy az életben mindenre okunk legyen. Ha valami jólesik, az már éppen elegendő ok lehet. Ha még soha nem csináltál valamit, az is elegendő ok lehet arra, hogy kipróbáld! Ha mindenképpen meg akarod indokolni a viselkedésedet, akkor tedd ezt azért, mert meg akarod osztani a gondolataidat; de ne azért, mert jóváhagyásra van szükséged! A saját engedélyed tökéletesen elég, nincs szükséged másokéra.

HOGYAN MONDJUNK NEMET? Saját egészségünk miatt is szükséges, hogy bármikor tudjunk nemet mondani, anélkül, hogy bűntudatot érezzünk. Ha igent mondunk, amikor szívünk szerint nemet kellene, az dühhöz, depresszióhoz, és elégedetlenséghez vezet. Oly mértékben vagyunk boldogunk, amennyire elhisszük, hogy a körülmények felett kontrollunk van. Ha kezünkbe vesszük életünk irányítását, gyakran kell nemet mondanunk; és azt is meg kell értenünk, amikor mások nemet mondanak-, akkor nekik is megvan rá az okuk.

Ne engedd magadat manipulálni, pl. bűntudatkeltéssel. Légy önmagad ura, ne engedd, hogy mások véleménye befolyásoljon abban, hogy mi a jó és a rossz. Különösen a családodnak kell, hogy képes legyél nemet mondani.

DICSÉRETEK FONTOSSÁGA ........Soha nem kapunk elég dicséretet.                                          Ha másokra hatást, befolyást akarsz gyakorolni, akkor dicsérd őket! Nem egy a talpnyalással! Egyszerűen vedd észre a pozitívumokat, és mondd el nekik! Emlékezni fognak rád. Néha, amikor dicséred az embereket lehet, hogy zavarba jönnek, de belül sugároznak tőle.       Kívülről mások lehet, hogy magabiztosnak öntudatosnak tűnnek,de amikor egy sikeres emberrel beszélsz, aki nagyon jó benyomást kelt benned-jusson eszedbe- hogy ő nem feltétlenül így látja magát.

Amikor másokat dicsérünk elmondhatjuk azokat a jó dolgokat, amelyeket hallotunk róluk. Az emberek mindig nagyon örülnek, ha megtudják, hogy ismerőseik, barátaik jókat mondanak róluk. Az emberek vágynak az elismerésre. Ha elhatározod, hogy figyelsz mások jó tulajdonságaira, és amikor csak lehet, dicséred őket, akkor ettől csodálatosan fogják érezni magukat, ÉS TE IS!

TARTSD BE A SZAVAD!- Minden egyes alkalommal, amikor azt mondod, hogy megteszel valamit, és a végén valami teljesen mást teszel, önmagadból pattintasz le egy darabot. Természetesen néha megváltoztatjuk a véleményünket, de gyakran azzal kell bizonyítani magunknak, hogy az életünket mi irányítjuk, hogy betartjuk a szavunkat. Minél többször teljesíted a kötelezettségeidet, annál erősebbé válsz. Ahhoz, hogy másokra hatást gyakorolj, hinned kell önmagadban. Ahhoz, hogy higgy magadban, hinned kell abban, amit mondasz, és be kell tartanod a szavad!

Mindenki tiszteletre vágyik. Néha azért viselkednek az emberek értetlenül, mert nem a tényekre kiváncsiak, legalábbis nem elsősorban azokra. Azt akarják tudni, hogy TÖRŐDSZ-E VELÜK? Az együttérzésedre vágynak. Amint tudják, hogy törődsz velük, utána meghallgatják a tényeket is, de először abban akarnak biztosak lenni, hogy ők fontosak neked.  Figyelj a másikra! Légy együttérző!  Próbálj meg a másik bőrébe bújni! "Van-e még valami?" -a felbosszantott embereket meglepetésként éri, amikor ezt megkérdezed, mert hozzá vannak szokva, hogy a másik fél megpróbálja befogni a szájukat. Mit tehetek érted?-ha a felheccelt személy ezt meghallja elpárolognak a követelődzései.

MUTASD KI ÉRZELMEIDET!- Minden egyes alkalommal, amikor kifejezzük érzelmeinket, és tudatjuk másokkal, hogy fontosak számunkra, akkor valamit kockára teszünk. Ehhez bátorságra van szükség. Ennek a kockázatvállalásnak óriási jutalma lehet. Szeretteinkkel tudatnunk kell, hogy mennyire fontosak számunkra.. Ők ebben biztosak szeretnének lenni.  Még ha azt is képzeljük, hogy mások tudják, hogy mennyire fontosak, előfordul, hogy nem így van. Néha annyira el vagyunk foglalva, hogy bebizonyítsuk, mennyire szeretjük őket, hogy elfelejtjük ELMONDANI nekik. Mi is azt szeretnénk, hogy elmondják nekünk- mégpedig GYAKRAN!

AZ EMBEREKNEK SZÜKSÉGÜK VAN TÉRRE

„Énekeljetek, tánsoljatok, legyetek vidámak,

de hagyjátok egymást egyedül járni.

Ugyanúgy, ahogy a hárfa húrjai is egyedül vannak,

De ugganarra a zenére rezdülnek.”

Bármennyire is szeret téged valaki, néha szüksége lehet arra is, hogy egyedül legyen. Néha elfelejtjük, hogy mindannyian külön vagyunk, akiknek szükségünk van saját térre.

AMIT NEM JÓ KIMONDANI…- Nem kell mindig mondanunk valamit. Sokszor az emberek jobban értékelnek minket azért, amit nem mondunk ki. Csak a kicsinyes embereknek vanak rosszindulatú megjegyzései, és csak kicsinyes emberek sértődnek meg ezeken. Légy nagy ember!

„ Soha ne harcolj disznókkal-koszos leszel, és a disznók élvezni fogják!”                                        A veszekedések se nem jók, se nem rosszak-de egy csomó idődet elveszik, és minél intenzívebben próbálod valaki véleményét megváltoztatni, annál kevésbé valószínű, hogy sikerül.  Miért veszekednek az emberek?: Meg akarják változtatni a dolgokat; azt akarják, hogy észrevegyék őket; idegesek, és harcias kedvük van.

Amikor a szomszédod trágárságokat üvölt a telefonba, akkor halkan tedd félre a kagylót! Ha a  házad háborús övezetté válik, és a családtagjaid közelharcba bonyolódnak egymással, akkor menj és sétálj egyet! Majd a béketárgyalásra visszaérsz. Nincs olyan törvény, amely azt mondja: „Ha mások el akarják rontani a napjukat, neked csatlakozni kell hozzájuk!” Te tanítod meg az embereket, hogyan kezeljenek téged azzal, hogy meghúzod a határt.

Amikor mások nem értenek velünk egyet, akkor  abizonytalanságaink felszínre kerülnek. Ez különféle reakciókat hívhat elő belőlünk. De ha megszabadulunk attól a rögeszmétől, hogy mindenkinek úgy kell látnia a dolgokat, mint nekünk, akkor kevesebb okot találunk a veszekedésre. „ha valaki nem ért velem egyet, akkor az a feladatom, hogy hagyjam, hadd legyen meg neki is a saját véleménye”.

Amikor azzal akarjuk megszerezni mások tiszteletét, hogy ragaszkodunk az igazunkhoz- legtöbbször akkor veszítjük el. Amikor pedig beismerjük, hogy tévedtünk-miközben attól félünk, hogy elveszítjük mások tiszteletét-gyakran ezáltal nyerjük el. Amikor készek vagyunk beismerni tévedédünket, akkor az emberek csodálni fogják a bátorságunkat, és együttéreznek velünk.

A leggyorsabban úgy tudunk másokat megbántani, és tönkretenni a kapcsolatainkat, ha kritizáljuk. A kritika romboló hatású, lebénít, idegesít és provokál. A kritizálás nem működik. Ha másokat hibáztatsz, akkor majd ők is téged okolnak. Énképünk annyira törékeny, hogy egy nagy adag kritika könnyen szétzúzza. Abban a pillanatban sündisznóállásba vonulunk, igazolni kezdjük viselkedésünket; mindenért másokat okolunk és vagdalkozunk magunk körül.

HA MÁR MUSZÁJ KRITIZÁLNI, ELŐSZÖR DICSÉRJ..!

A dicséret olan, mint  acukor: segít lenyelni a keserű pirulát. Elmondhatod feleségednek, hogy ő életed hajnalcsillaga, de vigyázz, amikor az ebédnél a piskótatekercset kritizálod! Ha szeretnél még egyszer enni, akkor előbb áradozz a főfogásról.

A parancsolgatások helyett emlékeztess másokat! Ismerd be, hogy benned is megvan ez a hiba! A jövőbe tekints, és ne a múltbeli sérelmekkel foglalkozz!

Az okos emberek úgy tesznek, mintha nem lennének azok, és sok kérdést tesznek fel. Abból nem tudsz meg semmit, ha te beszélsz. Beszéltesd a többieket, te pedig figyelj jól oda! Mielőtt kinyitnád a szád, tudd meg, hogy: mit tudnak; mit gondolnak; mit akrnak tenni? Ezzel elkerülöd a leégést, és biztosíthatod magadnak, hogy az erő pozíciójából beszélj. A kérdések feltevésével ráveszed az embereket, hogy csatlakozzanak a te gondolatmenetedhez,- ez tapintatosabb és sikeresebb módszer, mint előírni nekik, hogy mit gondoljanak. További hasznos kérdések: „Te ezt hogy látod?” „Hogyan éreznéd magad a helyemben?””Mit tennél a helyemben?”

A DÜH NEM MOTIVÁL…- Mivel néha egészen addig halogatjuk a cselekvést, míg ordítani tudnánk, lehet, hogy azt hisszük, hogy a hangerő motiválja az embereket. Pedig nem! Az emberek a cselekedeteink alapján vesznek minket komolyan, nem pedig az alapján, hogy milyen hangosan kiabálunk. Az emberek azt engedik meg maguknak, amiről tudják, hogy büntetlenül megtehetik. Ha szeretnéd megkönnyíteni az életedet, és sikeresen akarsz együttműködni másokkal, akkor:

1. Mondd el nekik először, mit szeretnél. Ezek a következmények, ha megteszed, és ezek ha nem. 2. Ellenőrizd megértették-e! 3. Ismerd fel, hogy mi azamit készek megtenni. Kérd meg őket, hogy mondják el neked! 4. Ha készítettél egy tervet, akkor azt vidd véghez!                     Ismerd fel az emberek értékeit, és a bennük rejlő lehetőségeket. Dicsérd őket, ha valami jót csinálnak, és mondd el nekik mi az, amit el tudnak érni, és hogy miért gondolod ezt. Az eredmények nem maradnak el.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az utóbbi fél-egy évben nagyon rossz felé vettem az irányt. Tele voltam önsajnálattal, félelmmel, dühvel, irigységgel. Mindenben és mindenkiben hibákat kerestem, na és minden alkalommal sikerült is találnom. Minden áron ki akartam kecmeregni belőle, de belesüllyedtem még jobban. A világot akartam megváltani, jobbá tenni, harcolni a vélt vagy valós igazságokért....ahelyett, hogy magamon segítettem volna. Ebbe aztán piszkosul bele is betegedtem.

Úgy tűnik, végre sikerül kievickélnem belőle. Az elmúlt egy hétben szárnyaltam a boldogságtól. Nem is tudom, hogy mikor volt ilyen utoljára, van vagy 10 éve. Mindenestre hiába vártam másoktól a jobbat, rá kellett jönnöm, hogy nem máson- a magam elhatározásain, döntésein, cselekvésein múlik minden, ami nem egyszer fáj,  másoknak még jobban.., néha ferde szemmel bámulnak, mert nem értik, hova tűnt a régi ember... Most már azt hiszem helyes úton vagyok. Rengeteg dolog segített ebben (barátok, hit, akarás, családtagok, stb), de a legtöbb megerősítést ez a könyv adta: Andrew Matthews- Barátkozni jó!  Szívből ajánlom a szerző írásait mindazoknak, akik nehezen tudnak a régi, boldogtalan énjüktől megszabadulni. A boldogtalanság ugyan sokféle dologtól eredhet, de a lényege ugyanaz: megmérgezi az életünket, és megbetegít. Ez a könyv rendkívül humoros formában tart elénk tükröt, önvizsgálatra ösztönöz, alternatívákat kínál. Szeretnék a könyvből néhány -számomra fontos -gondolatot megosztani azokkal, akiket érdekelnek az emberi kapcsolatok, illetve saját életük jobbá tétele. Elolvasás után többen is így gondolkozhatnak: Haha! Ez semmi, ezt én már rég tudom!

Kevés tudni, csinálni kell!

Az élet az emberekről szól. Ha túl sok feltételt állítunk mások viselkedésével kapcsolatban, akkor ezzel azt kockáztatjuk, hogy magától az élettől határoljuk el magunkat.

Mindenki azt akarja, hogy önmagunkat adjuk. Ahhoz, hogy barátokat szerezzünk, nem kell többnek mutatkoznunk, mint amilyenek valójában vagyunk. Egyszerűen csak hámozzuk le néhány réteget, hogy megmutathassuk önmagunkat! A legtöbb ember szorongva éli le az életét. Mindnyájunknak megvannak a magunk kis bizonytalanságai. Ne féljünk attól a rengeteg embertől, aki hozzánk hasonlóan titkon szorong-és talán éppen miattam.

TE ÉS MÁSOK. ÖNMAGUNK HASONLÍTGATÁSA - Amikor túl kritikusak vagyunk önmagunkhoz, akkor általában azokra is neheztelünk, akiknek jobban megy, mint nekünk. Ha csak a saját hibáinkat vesszük észre, akkor arra számítunk, hogy mások is a hibáinkat fogják észrevenni. Ezért szerencsétlenségünkrem mindig arra várunk, hogy visszautasítanak bennünket.

Zsákutcába vezet, ha másokhoz hasonlítjuk magunkat! Egyszer mindannyiunknak el kell döntenie: „Különleges egyéniség vagyok. Nem kell, hogy anyukám, a szomszéd vagy bárki másolata legyek”.

A legnagyobb szeretet önmagunk elfogasásából származik. Szeretni önmagunkat nem azt jelenti, hogy kérkednünk kellene az egész világnak. Inkább azt, hogy elfogadjuk saját magunkat- észrevesszük előnyös tulajdonságainkat ugyanúgy, mint hiányosságainkat. Ahhoz, hogy működjenek kapcsolataink, el kell határoznunk, hogy saját magunk legjobb barátai leszünk. Aki nem szereti magát, az nem hiszi el, hogy mások is szerethetik őt.

A szakadékból nekünk kell kimásznunk, és nem úgy kerülünkki onnan, hogy másokat is belerántunk. Felemelni vagy lehúzni szeretném magam?-kérdezd meg magadtól. Ha egész életedben szenvedtél, akkor a szenvedés egyfajta biztonságérzetet kelt benned. Otthon érzed magad benne, és a változás ijesztő. Olyan ez, mint amikor a betegek bevallják: „ Ha valaha is meggyógyulnék, töbé nem lehetnének kifogásaim”. Okoskodhatubk úgy, hogy a kudarcok szeretetreméltóbbá tesznek minket. Pedig az egészséges emberi kapcsolatok nem a sajnálatra épülnek.  

HONNAN ERED NEGATÍV ÉNKÉPED? -Ha rá is jössz, ne hibáztass másokat, dobd ki a zabolátlan gondolatokat. A szüleid a legjobb tudomásuk szerint neveltek, úgy szerettek, ahogy tudtak. Meg kell érteni, hogy a legtöbb visszajelzés, amit saját magadról kaptál, torz volt! Olyan emberektől kaptad ezeket, akik sohasem érezték elég jól magukat. Így hát mi maradt neked? : „Te nem vagy elég jó!” Nem könnyű feladat magunkat átértékelni. Ha tökéletes lennél, akkor angyal lennél. Az a tény, hogy ember vagy, felhatalmaz arra, hogy hibákat kövess el, és egy kicsit bizonytalan légy-mint mindenki más.

Előfordulnak olyanok, akik tényleg meg vannak győződve, hogy ők tökéletesek; de a legtöbben, akik megállás nélkül bizonygatják, hogy mennyire csodálatra méltóak, valójában önmagukat akarják meggyőzni. Annyira törékenynek érzik magukat, hogy bármiféle gyengeség beismerése félelmetes lenne számukra. Attól félnek, ha abbahagynák az öndicséretet, akkor  a világ meglátná igazi arcukat. Az önbecsülés egyensúlya törékeny. Ha túl kevés, vagy túl sok van belőle elhagyatottnak érezheted magad.

Vedd észre azokat az apró szívességeket, melyeknek másoknak teszel. Időnként veregesd magadat vállon! Naponta több száz olyan dolgot tehetünk, melyek megkönnyíthetik a körülöttünk levők életét. Minden alkalommal, amikor elmosolyodsz, meghallgatsz valakit, készítesz valakinek egy kávét, elmész a gyeekért az iskolába, feladsz egy képeslapot, vagy kölcsönadsz egy könyvet, olyankor TÖRŐDSZ MÁSOKKAL.

A világ olyan, mint egy tükör. A problémáink másokkal valójában a saját problémáink visszatükröződései. Nem szükséges megpróbálni mindenkit megváltoztatni. Mások segíthetnek boldogabbá tenni bennünket, de legelőször önmagunkat kell gatyába ráznunk. Amikor arra várunk, hogy mások felbukkanjanak és mindent megoldjanak, akkor csalódni fogunk:-  Ha nem bukkanank fel, akkor még depisebekké válunk       - Ha felbukkannak és mégsem úgy viselkednek, ahogyan szeretnénk, akkor aztán tényleg azzá válunk! Őket okoljuk…

Az első lépés afelé, hogy barátságokat köss, ha hajlandó vagy kimozdulni otthonról, hogy találkozhass másokkal. A tévé és a hűtő közt nem fogsz jó fejekbe botlani. Neked kell megtenni az első lépést!

Gyakran megtörténik, hogy túl komolyan vesszük magunkat, állandóan magunkkal foglalkozunk, azt gondolva, hogy mindenki minket néz; pedig még csak egy gondolatot sem pazarolnak ránk. Sokszor, ami nekünk nagyon fontos, az az emberiség többi részét egyáltalán nem érdekli. Ha valakinek pattanás nő az orra hegyére, és ezért egy hétig szobafogságra ítéli magát…, érdekel ez valakit?

 ISMERD MEG ÖNMAGAD! –ne játszd meg magad! Sehol nem osztogatnak díjakat azért, hogy egy életen át azt játszuk: „Nincs semmi bajom, és senkire sincs szükségem! Az okoz igazán örömet, ha kimondhatjuk, ami a szívünkön van, kockázatokat vállalunk, és fejest ugrunk az életbe. Nem fog mindenki kedvelni, de te azt kedvelhetsz akit akarsz.

„De nem akarom, hogy fájdalmat okozzanak nekem..”  Remek kifogás. Nem akarok túl közel kerülni senkihez sem, mert a végén elhagynak, megcsalnak, becsapnak, aztán padlóra kerülök. Persze, hogy odakerülsz, de mennyivel jobb úgy padlóra kerülni, hogy tudod: „ Megéltem mindent, amit csak lehet” Azok szenvednek igazán, akik magukban tudják, hogy minden sokkal jobb, bensőségesebb és izgalmasabb is lehetett volna-de nem így történt.

Meggyőződéseink közül néhány tudatos, a többi pedig a tudatalattinkban van mélyen elrejtve. Mire ezeket a meggyőződéseket kialakítjuk, ők fognak uralkodni rajtunk, és úgy éljük le az életünket, hogy bebizonyítjuk: amit teszünk helyes. /”bajkeverő vagyok” Az emberek mindig átejtenek”, Szeretetreméltó vagyok”…/ Néha sikerül is ezekkel tönkretenni az életünket, de legalább bebizonyítjuk, hogy igazunk van. Csekély vigasz. Sokszor annyira elmerülünk saját világunkban, hogy nem látjuk, mi történik velünk. Az, hogy igazunk legyen, fontosabbá válik számunkra, mint a saját boldogságunk. Gondolataink vonzzák az emberket. Ha azt hiszed, hogy mindenki be akar neked szólni, akkor találkozni fogsz olyanokkal, akik ezt megteszik, vagy ők találnad rád. Ha abban hiszel, hogy az emberek barátságosak és kedvesek, akkor legtöbbször azok is lesznek. 

Az élet folytonos tanulás. Ha nem tanuljuk meg a leckét, akkor az élet azt újra feladja nekünk. Néha osztályt ismétlünk ugyanazzal a személlyel, néha pedig egy új emberrel, de a régi problémával.

Ha nem hibáztatunk másokat, akkor ez azt is jelenti, hogy felelősséget vállalunk cselekedeteinkért. Hányszor teszünk úgy, mintha nem mi lennénk a hibásak. Valójában nem igaz, hogy nem tehettünk semmit, az igazság az, hogy NEM TETTÜNK SEMMIT! Ha őszinték vagyunk magunkhoz beláthatjuk, hogy mindig van választásunk: hol vagyunk, kivel találkozunk, mit gondolunk, mit mondunk és hogyan reagálunk. Az életben mindent mi választunk meg: a foglalkozásunkat, a munkahelyünket, a házastársunkat és a gondolatainkat. Minél előbb felismerjük, hogy van választásunk-és minden rajtunk múlik- annál hamarabb kezdhetünk teljes életet élni.

TE DÖNTÖD EL, HOGYAN ÉRZED MAGAD! Az egyik jele, hogy jól tudsz bánni az emberekkel az, ha nem hagyod, hogy elrontsák a kedved! A boldogtalanság ragályos lehet. Néha úgy tűnik, mintha az emberek egyenesen arra akarnának rávenni, hogy depis legyél.                             

TUDASD MÁSOKKAL, HOGY MIT AKARSZ!

A világ semmivel sem tartozik nekünk. Az élet olyan, mint egy nagy bevásárlóközpont, és te ott csücsülsz a hatmilliárd termék egyikeként  a polcon. Az a te feladatod, hogy más embereknek el tudd adni magad, értéket mutass fel abban az értelemben, hogy jó társaság vagy és hasznára válsz másoknak. Ha értékes „áru” vagy, akkor a barátok és a munkaadók kapkodni fognak érted, ha silány áru, akkor továbbra is a polcon fogsz csücsülni.  Ha másokat hibáztatunk, az egy kifogás arra, hogy ne cselekedjünk, és a semmittevés még senkin sem segített. Teljesen mindegy, hogy kiket hibáztatsz- a gyerekeidet, szüleidet, tanáraidat, a kormányt vagy az időjárást…- az a boldogtalanságon nem segít. A végén csak az számít, hogy elérted-e, amit tényleg akartál! A boldog és sikeres emberek a nehézségek ellenére is célba érnek, de nem azért mert nincsenek előttük akadályok. Míg a másokat hibáztatók a problémákkal foglalkoznak, addig ők a megoldásra összpontosítanak.

AZ ŐSZINTESÉG MEGTÉRÜL: Amikor őszinte vagy, akkor mások: tisztelni és értékelni fognak, megbíznak benned, tudják, hogy hová tegyenek, és többet érsz el abból, amit szeretnél. Légy tapintatos, de mondd ki a véleményedet! Ha másokkal őszinte vagy azt jelenti, hogy tiszteled őket és                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          magadat!                                                       

Lehet, hogy nehéz kifejezni elégedetlenségünket, és ez más embereket ideiglenesen felbosszanthat. De amikor kifejezzük, hogy mi bosszant, akkor esély van arra, hogy helyrehozzunk egy probémát. Ha elfojtjuk az elégedetlenségünket, akkor önmagadat is bünteted, és az csak további problémákhoz vezet. Maradj ura érzelmeidnek! Fejezd ki a haragodat, de csak akkor, ha racionális tudsz maradni!

Az önérvényesítés nem morális kérdés, még csak nem is jogi. Arról van szó, hogy kész vagy-e kiállni azért a bánásmódért, amit szeretnél. Légy objektív, vállald az érzéseidet, érthetően fejezd ki kívánságaidat! Lesz, amikor nyersz, lesz amikor nem. Amikor nyersz, azt bizonyítja, hogy jól oldasz meg bizonyos helyzeteket. Amikor nem nyersz, akkor is jobban fogod magadat érezni, mert kifejezted az érzéseidet!

 

Az alábbi írást a napokban kaptam. Egyszeri olvasásra túl sok, idegesítő. Azért idegesítő, mert túl azon, hogy hibákat , és bűnbakokat keres, hogy ujjal mutogat, kénytelen az ember beismerni, hogy igazat ír arról, hogy milyen világban élünk, hogy nap mint nap EBBEN a magyarhonban ébredünk. Ígértek nekünk már fűt is, fát is- aztán gondolták, jó ezeknek a kóró is(érdekes módon az elmúlt 25 évben jobbára csak osztogatnak); azt ismondták, türelem, azt is, ha nem tetszik: el lehet menni... Hm, elmenni sem egyszerű...

25 éve senki sem lehetett milliárdos, de a túlnyomó többségnek elfogadható élete, biztos jelene és kiszámítható jövője volt. Ma bizonytalan a jelened, kiszámíthatatlan a jövőd.

 

·      25 éve az ország pénzét úgy osztották el a parlamentben, hogy jusson oktatásra, egészségügyre, a Te és a mi jólétünkre. Ma a gazdagok, a milliárdosok kapják az ország kenyerének javát.

 

·      25 éve megbecsülték a tisztességes munkát, ma az ügyeskedőknek, a csalóknak áll a világ.

 

·      25 éve a munkásembernek becsülete volt, ma másodosztályú polgár saját hazájában.

 

·      25 éve mindenki dolgozhatott, aki akart. Ma hivatalosan 400 ezer embernek nincs munkája, nem hivatalosan egy milliónak.

 

·      25 év alatt másfél millió munkahelyet tettek tönkre, de egyet se pótoltak.

 

·      25 éve a mezőgazdaság egymillió embernek adott munkát. Ma alig százezren dolgoznak itt.

 

·      Húsz éve a pályakezdőket tárt karokkal várták a munkáltatók. Ma körülbelül 80 ezer pályakezdő fiatal indítja életét munkanélküliként.

 

·      25éve napi 8 óra munkából elfogadhatóan meg lehetett élni. Ma sokszor 13-15 óra is kevés.

 

·      25 éve miénk volt Magyarország, ma külföldiek szolgái vagyunk saját hazánkban. (Vásárhelyiek figyelmébe: Hódgép, Metripond, Hódiköt, Alföldi Porcelángyár, Majolikagyár... A termékekre az volt ráírva, hogy: Made in Hungary -pedig el voltunk nyomva...!)

 

·      25 éve a gyárak, az üzemek, a bankok, minden-minden magyar volt. A magyar gyárakat bezárták vagy privatizálták, jellemzően a külföldi tőke számára. A legtöbb gyárat azért vették meg, hogy a konkurenciát felszámolják, így a hazai gyárak többségét szétzúzták, bezárták, dolgozóit az utcára tették. Ma az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatások nagy része külföldiek kezében van.

 

·      25 évvel ezelőtt volt nemzeti ipar, ma multik vannak. Húsz éve volt önálló nemzeti termelés, önálló tudományos háttérrel. Ma a külföldi cégek összeszerelő üzemei jelentik az ipart.

 

·      25 éve volt magyar műszeripar, olyan nagyüzemekkel, mint a MOM. Volt önálló hadiparunk, olyan üzemekkel, mint a Diósgyőri Gépgyár, a Rába.

 

·      25 éve volt magyar ruházati ipar olyan óriásokkal, mint a Május 1, a Vörös Október, a Zalaegerszeg. Mára a ruházati ipar gyakorlatilag megszűnt. Húsz éve volt magyar cipőipar, ma gyakorlatilag nem gyártunk magyar cipőt.

 

·      25 éve a magyar Ikarus évente 13 ezer autóbuszt gyártott, és a világ élvonalában volt. Mára felszámol­ták, hogy helyébe a német, svéd és más buszok jöjjenek. Húsz éve a Ganz-MÁVAG vonatokat gyártott a világ számos országának, ma kínai piac van a helyén. A Csepel Művek 60 ezer embernek adott munkát, ma kis kft-k vannak a helyén.

 

·      25  éve az ország vezetése a magyar gazdaságot támogatta. Ma a multikat, a külföldi tőkét szolgálja ki. Magyarországon – bármivel foglalkozik is – a multi támogatást és adókedvezményt kap. Mára ez utóbbi összege eléri a százmilliárd forintot. A kis- és középvállalkozó, az őstermelő nem kap semmit, sőt: olyan adókkal sújtják, hogy ne érje meg Magyarországon termelnie, dolgoznia.

 

·      25 éve az energiaszektor az állam kezében volt, nem kellett félni attól, hogy lekapcsolják a villanyt vagy nem tudunk fűteni, mert nem tudjuk kifizetni. Mára a privatizált energiaszektor egekig emelt árai miatt az emberek nem tudják kifizetni a rezsit: csak idén 700 000 embertől vonnak 30%-ot a fizetésükből köztartozás miatt.

 

·      A multik környezetében a magyar kis- és középvállalkozások teljesen ellehetetlenednek, hiszen őket adók sújtják, a multit pedig adókedvezménnyel támogatják. 2007-ben 100 ezer magyar vállalkozás ment tönkre.

 

·      25 éve olyan világhírű üzemek jelentették a magyar mezőgazdaságot, mint Bábolna, Mezőhegyes, Nádud­var. Mára ez a múlté.

 

·      25  éve hazánkban 8,7 millió sertést tenyésztettek. Ma ebből csak 4,1 millió maradt.

 

·      A 25 évvel ezelőtti mezőgazdasági termelésnek ma csak egyharmadát termeljük.

 

·      25 éve szövetkezetek, állami gazdaságok művelték meg a földet az ott élők érdekében. Ma magánvállalatok dolgoztatnak idegen bérmunkásokkal.

 

·      25 évvel ezelőtt nem tudtuk, hogy mi az a parlagfű. Ma annyi a parlagon heverő, megműveletlen föld, hogy parlagfűből és allergiás betegekből nagyhatalom vagyunk.

 

·      25 éve mi láttuk el gabonával, almával, borral, csirkével a szocialista országokat. Mostani szövetségeseinknek, a németeknek, a franciáknak, olaszoknak nem kell a magyar mezőgazdaság terméke.

 

·      25 évvel ezelőtt majdnem kétszer annyi húst ettünk, mint ma. És nem csak azért, mert háromszor annyi tehén és disznó volt, mint ma. Ettünk, mert volt, mert jó volt, s főleg, mert tellett rá. Ma drága a hús, egyre kevesebb és egyre rosszabb minőségű húst eszünk.

 

·      25 éve 20 milliárd dollárral tartoztunk a világnak. Ma mintegy 130 milliárddal tartozunk.

 

·      25  éve tudtad, hogy hol a pénz! Fedezetül ott állt a magyar gazdaság. A Ganz MÁVAG, a Csepel Művek, a MOM, az Ikarusz, Bábolna, Nádudvar, Mezőhegyes. Százezer számra épültek lakótelepi lakások. Itt volt a pénz, tudtuk, hogy hol van. Mi kaptuk, mi használtuk, és kérdezzük: hova lett ez a pénz? Hol vannak a magyar üzemek? Hol építenek szociális bérlakást? Hol adják olcsón a kenyeret?

 

·      25  éve, a Kádár-rendszerben gazdálkodtak a hitelekből, a mostani rendszerben ellopják.

 

·      25  éve még kórházakat, iskolákat építettek, hogy az egészségügy és az oktatás mindenki számára elérhető legyen. Mára bezártak több mint 300 iskolát, bezártak több száz rendelőt és kórházat. Sokaknak negyven kilométert kell utazni a „központi” kórházig. Nem csoda, hogy a halálozási arányban és várható élettartamban is az EU-20-ak közül a legrosszabb ötben vagyunk.

 

·      25  éve a kórházban az számított, hogy mi a bajod, mid fáj? Ma egyre inkább az számít, hogy mennyi pénzed van.

·      Régen a beteg minden körülmények között kapott ellátást. Mára ingatlanspekuláció miatt bezárták a „Lipótmezőt”, azt az országos pszichiátriai intézményt, ahol olyan betegek is éltek, akik nem tudtak gondoskodni magukról, s esetleg ön- vagy közveszélyessé válhattak volna gyógyszeres kezelés nélkül. Ma több százan bukkannak fel hajléktalan szállókon, s legalább ennyien nem igénylik gyógyszereiket – védelem és kezelés nélkül mi lesz velük?

 

·      25 éve sem voltunk gazdagok, de sok mindent megengedhettünk magunknak: üdülést, éttermet, szórakozást. Ma vagy az egyik, vagy a másik, de gyakrabban egyik se.

 

·      25  éve nem kellett adót fizetnünk. Ma – ha csak egy kicsit is jobban keresünk az átlagnál – a fizetés felét elviszi az állam. Mit kapunk cserébe? Bezárt kórházakat, lezüllesztett oktatási rendszert, bezárt vasútvonalakat, megfizethetetlen közlekedési díjakat.

 

·      25  éve senki nem éhezett Magyarországon. Ma az ENSZ óvatos becslései szerint is legalább 200 ezer ember, ebből mintegy 20 ezer gyerek éhezik hazánkban. További 100 ezer gyerek pedig jó esetben krumplihoz és zsíros kenyérhez jut.

 

·      25  éve az emberek többsége nyaralni ment. Ma a családok 59 százaléka nem megy nyaralni.

 

·      25 éve a nyugalomba vonulás tisztes nyugdíjat és megbecsülést jelentett. Ma éhezést, társadalmi kitaszítottságot. Mit lehet megvenni az öregségi nyugdíj minimális összegéből, 28500 Ft-ból? Ételt keveset, rezsit fizetni lehetetlen, gyógyszert meg szedjenek a gazdagok.

 

·      25 éve gyakorlatilag minden magyar állampolgár részesült a társadalombiztosításban. Ma ezrek esnek ki a társadalombiztosításból, így megfosztják őket az egészségügyi ellátástól.

 

·      25 éve nem voltak hajléktalanok, s a biztos megélhetés miatt senkit nem fenyegetett az a veszély, hogy az utcára kerül. Ma Magyarországon 85-90 ezer hajléktalan él, s évente több, mint 2000 lakást árvereznek el. A felmérések szerint magánemberek esetében gyakorta árvereznek a kifizetetlen villany-, gáz- és más rezsiszámlák következtében, de magas az illetéktartozások miatt elindított végrehajtások száma is.

 

·      25 éve a cigánynak nem kellett szociális segélyért sorba állnia, nem kellett megaláznia magát. Húsz éve a cigány is dolgozhatott, sőt dolgoznia kellett! Cserébe nem „lenézett idegen” volt, hanem egyenjogú polgár.

 

·      25 éve a bölcsődei és óvodai elhelyezés mindenkinek járt. Mára annyi helyet megszüntettek, hogy a gyerek születése előtt kérelmezni kell a felvételt. Ha nem, marad a magánóvoda, gyermekenként 60 ezer Ft-tól havonta.

 

·      25 éve a fiatalok mertek családot alapítani, mert tudták, hogy lesz munkájuk, lakásuk. Ma gyakran azt sem tudják, holnap miből vesznek kenyeret, s lesz-e tető a fejük felett. A tendenciát jól mutatja: az átlagos életkor az első házasságkor 1990-ben még 22 év volt, 2007-re már 27 évre emelkedett.

 

·      25 éve a gyerekedre biztos jövő várt. Tanulhatott, munkát kapott, családot alapíthatott. Ma nagyon sokak számára egy lehetőség marad: külföldre menni.

 

·      25 éve sem volt könnyű lakáshoz jutni, de a fiatalok többsége belátható időn belül az állam segítségével megoldotta. Az állam hosszú lejáratú, kedvezményes hitelekkel támogatta a lakáshoz jutást. Ezáltal nőtt a lakások száma és a lakáson belül a szobaszám, ugyanakkor csökkent a 100 lakásra jutó lakók száma. Az új lakások jelentős része panellakás volt, amit „kiutaltak”. Ma nem épülnek állami lakások, a fiatalok fizetésük felét albérletre költik, s saját lakás vásárlásakor évtizedekre eladósodnak.

 

·      25 éve mindenki tanulhatott, aki tanulni akart. Tandíj nem volt, az oktatás költségei megfizethetőek voltak, és az állam is támogatta. Ma sok helyütt tandíj van, egyre drágább a tankönyv, a diákok albérlete és utazása.

 

·      25 éve a gyerekek nagy része sportolt. Ma minden tíz gyerekből hat nem sportol. Húsz éve volt iskolai sport, olcsó tömegsport, és ennek következtében jó eredményeket értünk el a világversenyeken. Ma nincs iskolai sport, alig van megfizethető tömegsport. 1988-ban, a szöuli olimpián hazánk 11 aranyérmet szerzett, 2008-ban Pekingben már csak hármat.

 

·      25 éve a szocialista országok integrációjának voltunk tagjai. A cél nem egymás kizsákmányolása volt, hanem a gondok közös megoldása. A KGST-ben egyenlők voltunk. Az EU-ban Németország, Fran­ci­aország és a többi nagy diktál.

 

·      25 éve minden ország azt adta a közösbe, amiben a legjobb volt. Ma az EU-tagjai vagyunk, amelyben Magyarország a szegény rokon.

 

·      25 éve a KGST azt segítette, hogy az emberek jobban éljenek. Az EU a gazdag európai nagytőke szövetsége az emberek, a tömegek kizsákmányolására.

 

·      25  éve csak vízummal utazhattunk a legtöbb EU-országba. Ma nem kell vízum, de csak azt látják szívesen, akinek pénze van. Neked van pénzed utazni?

 

·      25 évvel ezelőtt rend volt. Tudtad, hogy mi a jó és mi a rossz. A rendőr melletted állt, a rendőr mögött meg ott állt az állam. Ma rosszak a törvények, lopnak a politikusok, a korrupció felfalja az országot. A rendőr nem áll melletted, és a rendőrt se védi meg saját állama!!!

 

·      25  éve voltak korrupt politikusok, a hatalmukkal visszaélő állami emberek, de maga a rendszer nem volt korrupt. Ma az állami vagyon privatizációja, a pályáztatás és sok minden más maga szüli a korrupció lehetőségét. Ma Magyarország Európa legkorruptabb országai közé tartozik.

 

·      25  éve a munkatörvénykönyv a munkást, a dolgozót védte. Ma a tőkést védi.

 

·      25  éve a szakszervezeteknek tényleges jogaik és lehetőségeik voltak az érdekvédelemben, szociális kérdések eldöntésében. Ma a szakszervezetek jogai korlátozottak.

 

·      25  éve senki se beszélt arról, hogy ki a zsidó és ki nem zsidó. Mára a kapitalizmus annyira kiélezte a társadalmi különbségeket, annyira elmélyítette egyes rétegekben a nyomort, hogy az antiszemitizmus tömegjelenséggé vált.

 

·      25  éve nem voltak szélsőjobboldali, újfasiszta tendenciák és szervezetek, mert nem volt rájuk igény, nem volt társadalmi bázisuk. Mára sok ember kerül olyan kilátástalan helyzetbe, hogy a szélsőséges jobboldaliságba menekül.

 

·      25  éve demokráciát ígértek mindenkinek. Ma van parlament, de a nép nem ellenőrizheti azt, és nem hívhatja vissza a képviselőket. Megszüntették a társadalmi vita intézményét, minden eszközzel akadályozzák, és le akarják járatni a népszavazásokat. Szólásszabadság van, de a televízió, a sajtó nyilvánosságához csak azok juthatnak hozzá, akiknek hatalmuk vagy pénzük van.

 

·      25 éve több mint százezres hadseregünk volt tüzérséggel, páncélosokkal, műszaki csapatokkal, honi légvédelemmel. Ma kevesebb, mint húszezer katonánk van, az önálló működés feltételei nélkül. A magyar hadsereg ma kisebb, mint a trianoni rablóbéke után.

 

·      25 éve nem tudtuk, hogy mi a háború. Ma Jugoszlávia és Irak után Afganisztánban már a harmadik háború részesei vagyunk.

·      25 éve a magyar katonának nem kellett külföldre mennie. Sőt, az azt megelőző negyven év alatt is csak egyszer, 1968-ban Csehszlovákiába. Ma magyar katonák mindenütt ott vannak, ahol a NATO-nak emberanyag kell, Koszovótól Afganisztánig.

Hogy miért volt/lehetett mindez nem tudom. De így volt! Hogy minek az árán? Azt sem tudom! Borzalmas látni most a lecsúszott, tehetetlen, tönkretett embereket. Régen büntették, kitaszították azokat, akik nem dolgoztak. "közveszélyes munkakerülő" -ezt a bélyeget aggatták rá. Börtön járt érte. Ma még pénzt is adnak ...

Régen megbecsülték az időseket, tisztelet járt a tanároknak, óvónőknek, orvosoknak; de tisztelet járt minden becsületes munkásembernek is, akár kőműves volt, akár a tehenészetben dolgozott. Ma bárkibe bele lehet rúgni... A gyermekvállalás, az áldott állapot öröm volt, ma úgy tűnik: bűn. Munkahelyvesztéssel sújtandó! Nekem senki ne mondja, hogy ez másképp van! Hogy a törvény.... Ugyan már! Mindent szépen leírnak, de itt semmi nincsen betartva! Hangzatos mondatokban ma is egészen elképesztőek!

A szegény ember régen is a kölcsönökből juthatott előbbre, de azt vissza tudta fizetni! Ma- ha úgy alakul- beledöglik, de akkor sem! Pedig ő szorgalmas, és előbbre akar jutni. Jót akar a családjának, de magával rántja őket a nyomorba. A nagyhalak valahogyan mindig megússzák. Ha egy kis keszeg próbálkozik valamivel kétségbeesésében, azt azonnal kifogják. Precedens büntetést kap. Már ha életben marad..., nem sikerül felrobbantania saját magát a házával együtt, vagy éppen rosszul esik, amikor kiugrik a 10. emeletről, és szerencsétlenségében életben marad. Mondják rájuk: " A marha!" "Amit megfőzött egye is meg!" "Ha csak ennyi esze volt..."

25éve politikai elnyomás alatt állt, aki másként gondolkodott. Nem lehetett értelmisége, de kötelezővolt kenyerét megkeresnie! Ma a szabadság jegyében, ha nem úgy gondolkodsz, ahogy elvárják tőled, holnaptól nem lesz kenyered!

Biztosan így van mind ez? Ez valami elkeserítő...

Én így látom!

 

 

 

Néhány hete főnkömtől továbbképzési lehetőséget kaptam. Nem sokat vaciláltam, pedig egyébként jellemző rám a vonakodás,a kéretés. Nem tudom miért csinálom, mert mindenhol jól tudom magamat érezni. Azt sem tudom mit vártam ettől a képzéstől..., talán, hogy meg legyenek a kredit pontjaim, talán hogy végre kimozdulhassak. Úgy éreztem nekem mindenképpen el kell mennem oda. Lassacskán beszereztem az ajánlott olvasmányokat, aztán egyre jobban megtetszett a téma. Ez volt a Gyerekekre hangolva a szeretetnyelvekkel,és a Családi összhangzattan. Mélyen megrendített mindegyik, mert végig ott kerestem magamat a sorok között. Bíráltam, ítélkeztem magam felett, mentegetőztem is... Sokat hibáztam. Mindig ott csengenek a fülembe középső lányom szavai:"én mindig kimaradtam..." Pedig amikor benne voltam a sűrűjében, azt gondoltam, hogy mindent megteszek és a legjobbat adom. Akkor volt ő 4 éves, kishúga megszületett, nővére első osztályba lépett. Nem szerette a lányos dolgokat,"erős volt", és rendkívül önálló.Nem szerette ha becézték, sem a puszilgatást,sem az ölelést. Egyszer csak kiderül, erre lett volna a legnagyobb szüksége. Bizony többször elpityeredtem a könyv, és magam vesézése közben. Aztán egy következő pillanatban már dorgáltam magamat: "Hülye vagy! Mit rágod a kefét, bántod saját magadat, amikor a másik felednek, aki egyáltalán nem vette ki a részét a gyereknevelésből, eszébe se jut, hogy valamit is elrontott volna. Eszébe? Még a kérdés se , még a gondolat se, hogy ezen agonizáljon....

Túlságosan érzékeny vagyok. Tudom az okát, ennyivel előrébb vagyok. Azt is tudom mit szeretnék, de lépni olyan nehéz!

Pár éve a bölcseletek rendkvüli ellenérzést váltottak ki belőlem, még két hete is... Egyáltalán nem szerettem, ha bárkitől is idézgettek , mert úgy gondoltam,hogy azokat erőltetés más helyzetekre ráhúzni, mint amikben megszülettek.Egyforma helyzetek pedig nem léteznek. Most,a képzés kapcsán,- paradox módon- elkezdtem ezekbe kapaszkodni. Tanulok belőlük.

"Ha gödörbe kerültél, a legjobb amit tehetsz, hogy abbahagyod az ásást!" Mennyire igaz! Az önsajnálatba, az elkeseredettségembe már teljesen beletemetkeztem.

"A sikerhez vezető lift elromlott. A lépcsőn kell menned!"

"Ha kellő kitartással bizonygatod, hog szar az élet, csekély vigasz, hogy igazad volt." Mindig lehet mit cselekedni, még akkor is ha már kezdünk pánikba esni attól a sok szörnyűségtől, amit ránk rak az élet.

Ezek a gondolatok azok, amik talán be/el fognak indítani. Annál is inkább, mert a héten egy pillanatra megijedtem saját magamtól. Intő  jel volt. Szerdán,mielőtt elutaztam volna a továbbképzésre,beugrottam az oviba. Kolléganőm különleges feladattal várt,amit főnökünk osztott ki ránk.Két hét múlva logopédusunk esüvőjére kell megtanítanunk néhány gyerekkel egy boldogságtól röpködő verset,...és maga a köszöntés. Ha lehet én menjek,mint helybeli. Abban a pillanatban összeomlottam,  elkezdtem sírni, és ömlött belőlem a szó:"Ilyet nem tehetnek velem...." Minden kijött belőlem, amit a házasság intézményével szemben érzek. Pedig az nem önmagától jó vagy rossz,-tudom én-, mi tesszük olyanná, valamilyenné. Megdöbbentett  az elutasításom saját házasságommal kapcsolatban. Kolléganőm sem látott még ilyennek, hiszen higgadt vagyok általában.Ezzel az ösztönös védekezéssel, vagy kirohanással elértem, hogy már mindenki tudja milyen szarul élünk, legalább vége a színjátéknak. Csámcsoghatnak, azt úgy is szeretik.

Így indultam neki az útnak.Mondtam is egy másik kolléganőmnek a buszon, hogy igen nagy durranásnak kell történnie, hogy helyrerázódjak. Megvolt a durranás. Elképesztő jó az előadó. Megerősített benne,hogy nem véletlenül vagyok itt, szükségem van mindarra a tudásra,ami majd segíteni fog engem. Fergetegesre sikerült a nap, az előadóval együtt dőltünk a nevetéstől. Boldogságot, örömet ígért, és megkaptuk. A nap végére azt gondoltam meggyógyultam. Kiderült, csak helyi,tüneti kezelést kaptam, mégis rendkívül sokat jelentett nekem. Az alaproblémámon nem a képzés fog segíteni, hanema saját magam erőfeszítése. Sokat tanultam. Erősödök.

Volt egy játék, állatképek közül kellett kiválasztani azt,ami a jelenlegi lelkiállapotomat tükrözi. Amint ránéztem a kupacra, rögtön  kiszúrtam egy levelibékát egy zöld növényen. Mindenáron azt akartam, mert megnyugodtam végre, és el akartam mondani, hogy nekem milyen jó itt. Nem sikerült. Talán rosszul kezdtem neki, mert elmondtam,hogy pityergéssel kezdődött a napom...., ezzel is folytatódott...:(

Okos ez a nő, nem vigasztalt, nem hagyta, hogy lejjebb kerüljek. Egy perc múlva már újra kacagtunk, repdestünk. Jókedvvel értem haza,az embert is türelmesebben viseltem. Pedig mostanában már a jelenléte is idegesít. Nem visszük túlzásba a beszélgetést.Ha kérdez, vagy türelmetlenül válaszolok, vagy nem jön ki hang a torkomon. Akarok válaszolni, de csak tátogok... Kezdek megbetegedni.... Tegnap este elhatároztam,hogy segítséget fogok kérni. Még fiatal vagyok ahhoz, hogy tönkre menjek. Rengeteg dolgot ki kell még róbálnom, és meg kell élnem. "Nekem jobban kell vigyáznom magamra, mint másoknak,mert mások sokan vannak, de belőlem csak egy van!" Jól mondom?:)

 

 

Figyelj rám egy kicsit

S ne bújj előlem el,

Ilyenkor önmagad elől is elrejtezel.

Vedd észre, hogy: vagyok.

Vedd észre s adj jelet.

Beszélj-vagy legalább

Rebbenjen a szemed.

 

Érezd meg, hogy nekünk

Nem nyugtató a csönd,

Fölgyűlik, mint a sár,

S mindkettőnket elönt.

 

Közöld magaddal is,

Mitől engem kímélsz,

Szólalj meg akkor is,

Ha elenem beszélsz,

Ne bújj előlem el,

Figyelj rám egy kiccsit,

Mondj, súgj, ints, vagy jelezz

Valamit, valamit

Manapság már nem szabad csodálkoznunk semmin! Ahogyan tudatosan/ vagy tudat nélkül butítják az embereket az már hihetetlen! Az még hagyján, hogy harmincakárhányév után kell kiderülnie-már, mint az életemben-, hogy Mátyás az igazságos, egy megátalkodott ember volt, aki lenézte a szegény embert, és ahogy tudta kizsigerelte; aztán első István, akit annyira felmagasztosított a népünk, hogy ünnepünk is van róla...,  kimondottan utálta a magyart! Az is hagyján, hogy azt mondják: barátságos, vendégszerető nép a magyar... Aha, tényleg így van! Kár, hogy saját fajtájával bánik a leggonoszabbul! Kiszolgál mindenkit kénye/ kedve szerint, ahelyett, hogy azt nézné mi jó a magyarnak! Persze nézik-nézegetik egypáran..., az a baj, hogy nem elegen!

Tegnap nagy vihart kavart nálunk az óvodában-nemzeti ünnepünk eljövetele kapcsán-, hogy milyen legyen a kokárda... A főnök utasításba adta, hogy csak egyféle lehet! Ugyan má', hát több is van? Persze, van hát! Egy hagyományörző, magyarságtudattól döngő mellű kolléganőnk évek óta zöld-fehér-piros kokárdát készít, és tűz fel a gyerekeknek. Én piszkosul el vagyok maradva, mert én eddig nagyjaink mellén csak a fordítottját láttam.. Úgy látszik a bizonytalanságba taszítás ezen a vonalon is működik. Aki nekem választ ad a következő kérdéseimre, annak nagyon megköszönném, lehetőség szerint történelemtudatásban jártas ember legyen! Mert hát utánanézhetek én a neten, a könyvekben, most ki tudja mi az igazi?! Mi a társadalmilag elfogadott? Ugyebár kiderül, hogy ami eddig az volt, az sem igaz! Nos, itt jön a képbe a következő átverés, ami százakárhány évig tartott: kiderült, hogy Petőfinek esze ágában sem volt szavalni a Nemzeti Múzeum előtt, Pilvax Kávéház meg nem volt, -még szerencse, hogy 1949-re már állt az épület, mármint  a múzeum! Nos akkor a kérdések: piros-fehér-zöld, vagy  zöld-fehér-piros? Ha zöld-fehér-piros, akkor miért az, amikor úgy tudom, hogy a magyar ember nem kínai vagy hottentotta, hogy másfelé haladjon (mondjuk az írásba/olvasásban ), mint fentről lefelé, és balról jobbra!  Nemzetes kolléganőm azt mondja magyar eleink nem így írtak, ezért a fordított. De 1848-ban már úgy írtak! -én még korabeli fordított írást nem láttam! Mikor találták ki hajdan az illetékesek a kokárdát? Mert nem hiszem, hogy ősvezéreinknek ilyenen járt volna az eszük a honfoglalás éveiben!

Tisztelt kolléganőmnek elnéztem már, hogy behozott olyan régi hagyományokat, amiknek ami községünkben híre-hamva sem volt, mert valami jót hallott valahol... Azt is, hogy azóta- amilyen ügyesek vagyunk- tényleg hagyományt csináltunk belőlük. Kár, hogy csak részhagyományt, mert az iskolában már nagy ívben tojnak rá... A hagyomány mitől lesz hagyomány?????-talán, hogy ápolják, és folytatják. Nem szeretem az előrángatott, divatmajmoló dolgokat! Ennek a kérdésnek viszont utána szeretnék járni! Kérem, aki tud segítsen! Köszönöm!

 

 

A szezonális influenza elleni  harc  sikeresebbé tételére az ANTSZ fertőtlenítő folyadék használatát javasolja. A rövid termékismertetőt megkaptuk, alá is írtuk, felelősséget vállaltunk a biztonsági szabályok betartására. Utólag  kissé könnyelmű dolog volt tőlünk, bár  más  választási  lehetőséget nem hagytak.

Ezek szerint: be kell tartatnunk a gyerekekkel, hogy csak egy borsónyit nyomjanak belőle, a felnőttek pedig 2-3 borsónyit. Kár, hogy az adagolóból eleve a felnőtt mennyiség jön. Gyereket már nem lehet egyedül kiengedni, mert ugyebár szeretnek nyomkodni, meg pacsálni.

Akkor a legérdekesebb  dolog, ha egyedül vagyok, mert akkor nem ártana kétfelé szakadnom…vagy megyek a gyerekkel a mosdóba (hiába tudja már régóta ellátni magát) és egyedül hagyom a többieket, vagy viszem magammal az egész csoportot. Igazán izgalmas lenne a játék, mert 5-10 percenként meg kéne szakítani, és útra kelni.

Ez lenne talán a legkisebb probléma. Kb. másfél hete használjuk az áldott fertőtlenítő kézmosót, és egyre több gyereknek, felnőttnek lesz ekcémás a keze. Van, aki ennek az oldott változatában mossa a játékokat is, mondván: adjunk a  fertőtlenítő hatásnak! Mivel a hypo gőzétől már hányingerük vana dajkáknak (3 naponta mossák a játékokat körforgásszerűen), gondolták, ezt hátha jobban fogják bírni.

Nem bírják jobban….

Arról nem is beszélve, hogy sziszifuszi munka, mert annyi a taknyos gyerek, mint égen a csillag. Talán a szülőkkel kéne megértetni, hogy a beteg gyereknek otthon van a helye, az ágyban... Nem sok reményt fűzök hozzá, hogy ez mostanában bekövetkezik…

A kis (nem is olyan lényegtelen) kitérő után elmesélem, hogy milyen ákombákom, cseles módon közlik az ember fiával/lányával, hogy amit használ egészségének megőrzésében, az nem ártalmas, csak „bele lehet dögleni”. Azt is, csak akkor  tudjuk meg, ha utána merészelünk nézni a sokféle jelzésnek; mert a kifüggesztett, és tudomásul vett papírocskán csak a  felét közlik annak, amit pedig nem ártana  tudnunk.

Akkor vágjunk bele…

Mit írnak? : Nem veszélyesnek minősül. Nem ártalmas a környezetre. Veszélyjel: nem jelölésköteles. Veszélyek meghatározása: nem szükséges. Alkotórészek: Benzin-C8-18alkilmetil-ammóniumklorid (Ehhez tartozó jelzések: C,Xn,N), alkil-dimetil-akármi…, zsíralkohol etoxilált (jelzéseik:Xi, N). Aztán felsorolja a nem veszélyes összetevőket. Akkor az előbbiek mégis veszélyesek? Bizony-bizony előfordulhat, mert ahogyan utána nézek minek mi a magyar hangja, látom ám: Xi=ingerlő, Xn= ártalmas, N=veszélyes a környezetre,C=korrozív, maró.

Továbbá, a dolgozókkal meg kell ismertetni a toxikológiai ? hatásait, és a használat előírásait! Amit megértettünk belőlük, azt sem biztos, hogy elhisszük ezután: Kerülendő körülmények, anyagok, veszélyes bomlástermék nem ismeretes. Bőrrel érintkezve irritációt okozhat, mely a bőr kiszáradásához vezet. Lenyelve eü.problémákat, hasi fájdalmat, hányingert okoz. Ha a szájba kerül itassunk a sérülttel-1-2 pohár vizet, vigyük friss levegőre. Hánytatni nem szabad! Reméljük nem fogja megnyalni egy gyerek sem…, mert ez a szer okozhat nekünk még fejfájást.

Az eredeti adatlap is tele van ellentmondásokkal:

Azt írja: a készítmény biztonságos használatára utaló S-mondatok: S2 gyerek kezébe nem kerülhet, S25 kerülni kell a szembejutást. Nem kerülhet a kezébe????-na, persze, csak borsónyilag… Az adatlap végén jönnek az "Egyebek"(16.pont) alatt az R-mondatok is: R22: lenyelve ártalmas, R36/38szem és bőrizgató, izgatja  alégutakat, R41: súlyos szemkárosodást okozhat! Kéztisztítás közben étkezni, és dohányozni tilos! ( Isten óvjon tőle, hogy rajta maradjon a gyerek kezén véletlenül, és így egye a reggelit!)

Személyi védelem: nem szükséges, Kézvédelem: nem szükséges, Szemvédelem: védőszemüveg, Testvédelem: nem szükséges. Védőfelszereléssel nem rendelkező személyt el kell a közelből  távolítani. Most akkor kell védeni, vagy nem kell védeni? Árt vagy nem árt? Úgy tűnik, mindenkinek magának kell kiválogtni a számára legjobb igazságokat!

Veszélyességi besorolás: sajátos veszélyre utaló R-mondat nem szükséges. Micsoda? Hát akkor mi a fenék az  "Egyebek"?

Nézzük meg, mit kell tenni, ha kiömlik? A járólapra kiömlött anyagot körül kell árkolni homokkal vagy más nedvszívó anyaggal. Az így begyűjtött anyagot veszélyes hulladékként kell kezelni, és ennek megfelelően tárolni. Sebaj, homokot majd hozunk be a kutyakakis homokozóból; még akkor is gond a tárolás…, olyanunk nincsen, hogy veszélyes anyag tároló.

Még a végéről egy örömteli hír: Leírják, hogy a szert kipróbálták patkányokon, és biztosítanak afelől, hogy mi lett az akut orális toxicitás eredménye… Igazából nem értem a számokat…, és nem tudom, hogy megnyugodjak-e…Mindenesetre nagy dilemmában vagyok szegény patkányokat illetően:  sikerült-e túlélniük, avagy az volt-e a  végső határ , amikor már végképp feladták…?

Mostanában sokat foglalkoznak gázüggyel. Megjegyzem, már ideje volt. A probléma az, hogy mit sem ér! Ezután is ugyanezt a gyöngécske gázt fogjuk kapni csillagos árral, és nulla közeli fűtőértékkel.

Én ugyan, csak hétvégén sütök-főzök, de rendkívül bosszant, hogy egy nyamvadt sült csirkének nem elég a két és félóra sütés; a göngyölt májnak pedig egyenes örülök, ha két óra alatt kezd egy kicsit pirulni. Pedig aztán annak mi kellene-rendes felállásban-, hogy elkészüljön?!

Nem a készülékemben van a hiba, de ha mégis, akkor  itt összebeszélés ténye forog fenn... ugyanis a konvektorom sem melegít rendesen! Sőt!, a másik sem! Tekerem én fölfelé, tekerem, de meleget csak nem akar a beste adni.

Sajna, más is panaszkodik.... Miután kiderült, hogy ez (majd) országos probléma (mert hát azért, nem minden gázszolgáltató ilyen galád), és egy jó kis rövidfilm is készült róla..., csudák csudája megszólalt a gázművek. Tömören reagáltak a csacsi felvetésre: " Talajvíz került a csövekbe, ami megfagyott!" Ezek aztán totálisan hülyének nézik az ember fiát, lányát... Hadd szedjem csokorba a kérdéseimet?

1. Hogyan került oda a talajvíz? ...és ha már odakerült ("csoda folytán"), miért nem csináltak semmit..., mert ez a tarthatatlan helyzet  van már, vagy fél-1 éve? 2. Ha mégsem talajvíz, akkor mi fagyott meg a csőben?...és az!, hogy került oda? 3. Vagy bevallanák, hogy "minőségjavító" szándékkal telenyomatták valamivel? 4. Azt ígérték, hogy csökkenni fog a gáz ára. Sőt! Anno, a 90-es években, azzal hülyítették a népet, hogy ez a jövő legjobb fűtési megoldása, mert ez olcsó marad! A rendszer kiépítése pedig néhány éven belül meg fog térülni. Kérem, jól át tetszettek vágni minket! Nekem ugyan nem térült meg, de azokban az intézményekben sem (pl. iskolában, óvodában), ahol hetekig szünetelt tartozás miatt a tanítás. Kérdezem én, hol a csökkentés? 5. Mitől van az, hogy sokaknál kikötötték a gázt? Mitől van, hogy nálam van gáz, de nem melegít. Szépen, finoman mondva: nem a régi.., de egy szöbetűvel kezdődő szó jobban leírná. Mitől van az, hogy a gázláng néha világoskék, máskor erős kék, és többször is narancsba vált át? 6. Mitől kezd el pörög a gázóra hirtelen akkor, amikor minden le van tekerve minimumra? Nos a válasz egy szó: átvágás. Nekem a talajvizes dolog volt a csúcs. Hogyan tud a talajvíz beszivárogni (szivárogni!) a gázcsőbe, amikor abban hatalmas nyomás van? Ha repedés lenne rajta a kiáramló nagy nyomású gáz nem engedné be... Nem az lehet esetleg, hogy valamivel "dúsítják" a gázt?Mert az a valami bizony meg tudna fagyni! ...és még egyszer feltenném a 6. kérdést!

Csalnak. Több helyütt is. Mi fizetjük!-idegeskedéssel, egészséggel, nehéz forintokkal. Csalások miatt emelkedik az ára, és azok miatt nem tudják sokan fizetni a minőségcsökkentett gázt. Érdemes volna szakembert hívatni, hogy bemérje, tényleg olyan-e a , mint amiért fizetünk?  ...és ha nem, akkor hova lehet fordulni?...és egyáltalán érdemes-e bárhová? Totális hülyének néznek bennünket,- mondom, máshol is. A gyanútlan vásárló könnyen bedőlhet a mázas szlogeneknek: ? "Mi a vásárlókért vagyunk!" (vagy alias..az átvágásáért, a zsebünk degeszre töméséért), " Mindent megteszünk" "Egészséges termék" Ha rászánnánk vásárlásonként kb. 5 percet arra, hogy utánajárjunk, mit veszünk meg, azt hiszem elképednénk. Kiderülne-főként az apróbetűs részekben-, hogy a ....  baromfiszelet 45% pulykából, és 30% sertésből áll. Hogy lesz ebből 100%? A rejtély megoldódik szintén az apróbetűs részben, az adalékoknál, ahol olyat is találunk, hogy ismeretlen mennyiségű sertésszalonna... Így már minden érthető. Vagy nézzük a ...... füstölt pulykaszeletet: 64% pulykahús+43%sertéshús. Nicsak! Ne panaszkodjunk, ez még több  100%-nál is! :) Meg van mindenre a válasz: füstöléskor a húsok veszítenek súlyukból... ....és ez kit zavar? A forgalmazókat nem,  a gyártókat még annyira sem! Zavarja (és megérdemelten) azt, aki nem átallja elolvasni az apróbetűst!

 

Ahogyan közeledtek az ünnepek egyre többször jelentek meg  a helyi újság hasábjain karácsonyváró,-vagy éppen fricskát mutató cikkek. Az egyikben egy szegény férfiember panaszkodott arról, mennyire kiégeti őt  október végén,  a polcokon sorakozó Mikulások látványa, egy héttel rá, meg a hatalmas, világítós, ajándékdobozos fák képe. Azt meséli, hogy mennyire kimerül, míg megfelelő karácsonyfát nem talál. Sorra veszi mennyi nehézség állja útját addig, míg az be nem kerül feldíszítve a szobába...-max. 77 telepet bejárni, válogatni, fejet ingatni/vakarni a sorstársakkal, hogy a fa tessen is az asszonynak; aztán átvergődnie magát vele a fél városon, a zebrákon, mert ugyebár, ha kocsival vinné, az ülésen még jövőre is ott lenne a tűlevél. Arról ne is beszélve, mi történne, ha beleülne egybe (porszívó persze ismeretlen találmány, de a szem és a kéz is). A problémák vége pedig még nagyon messze van..., a fát be kell faragni a talpba. Az pedig igazi férfimunka! Emberünk nem izommal, ésszel dolgozik (mégis belefárad), megkéri a szomszédot mi lenne ha. Nem mindegy, egyet farag vagy kettőt? A rendes szomszéd persze megteszi. Újabb veretes kérdés a fókuszban, hol tárolja addig a fát, amíg el nem jön a nap? Kis vakaródzás után jön a kézenfekvő megoldás: ha már a szomszéd talppal, meg ott van a  fa is, miért ne tárolja addig ő? ....és biza tárolja! :)

Emberünk rendkívül boldog; immár megoldott megtett mindent  a karácsonyért amit lehetett. Egyedül!:)

Ha belegondolok, ő még a merészebb fajtából származott, mert egyedül mert dönteni, intézkedni. Az én emberem meg sem próbálta. Kimerült a karácsonyra készülése abban, hogy beindította az autót, és elszaladt velem az első telepre, mert ott bizonyosan meg is fogom találni a nekem tetszőt. Neki aztán tökmindegy, hogy összeszerelhető, mű, vágott vagy földlabdás...

Azt írják a lélekbúvárok, hogy december elején álljunk meg kicsit, és gondoljuk át mik a legfontosabbak ahhoz, hogy az ünnepvárás szép emlékké váljék nekünk és környezetünknek . Próbáljuk meg úgy beosztani az időt, hogy jusson beszélgetésekre, alkotásra a családtagokkal és a barátokkal. Jelentem mindenki jól beosztotta a magáét, és az enyémet is.:) Ki pihengetett, ki bandázott, ki bulizott, én meg rohangáltam, mint a pók a falon. Még sosem volt ilyen túlfeszített készülődésem. 23.-án még dolgoztam, kevés volt a fennmaradt idő mindarra, amit elterveztem. Akartam, hogy jól sikerüljön, hogy "normálissá" varázsoljam mindenkinek. Megpróbáltam, de kevés egyedül, vagy csonkán akarni...:(

Már november végén bennem volt a félsz a karácsonytól. Nem is kimondott félsz..., igazából távol akartam magamtól tartani. Legszívesebben átugrottam volna, hipp-hopp legyen már január 2.-a! A karácsony családi ünnep (lenne). Az én családom egyik fele kihalt, a másik fele romokban hever, közben jobbról-balról arról zsolozsmáznak, hogy milyen jó, ha összejön, összetart a család, mennyi boldogságot, szeretetet ad... 

Még ezt is kibírom..., és amennyiben lehet, kerülöm ezeket a fenkölt írásokat. Ha meg mégis beléjük botlok, akkor menthetetlenül pityergésbe fogok. Nem akarom, csak jön.... Mindenképpen meg akarom úszni a szomorúságot, a szembekerülést azzal , hogy az én családom nem ilyen. Nem úszom meg...

December első hetében munkatársi értekezlet az oviban. A főnököm jelzi a naptárjában ki, mikor karizik(adventezik). Már megint renitenskedünk:"nem szeretnénk ilyet tartani". A mi dolgunk a ráhangolás lenne, a családé pedig az ünneplés! Hangolunk 3 héten keresztül istenesen..., énekelünk, verselünk, karácsonyfa-díszeket barkácsolunk. Kérem, ez kevés! Kell, mert a szülők ezt elvárják! Különben is, nekünk kell ebben is példát mutatni!

Az átvállalás, és a példamutatás között nem kicsi a különbség. Persze a szülőknek ez rendkívül kényelmes; és akkor mikor fogja kipróbálni azt, hogy hogyan ünnepeljen ő odahaza a gyerekével? Felesleges ezen agonizálni, lesz adventi délután.... Van rá cirka 8 napunk, hogy felkészítsük a gyerekeket (2,5-3 éves és 7 éveseket), hogy 15 percben műsort szolgáltassanak a családnak. Az kb. 10-12 ének-vers. A csoport fele betegen fekszik az ágyában; de mi nem futamodunk meg holmi felkészítéstől... Azért a főnöknénitől újfent megkérdezem, mi lett volna, ha csak szimplán: SZÍNITANODA lett volna a nevünk anno, amikor nevet választottunk? ...és minek írtuk meg az új programunkat, amikor a szabad játék fontosságát hangsúlyozva nyúzzuk a gyerekeinket? "ELVÁRÁS!"- ez a szó elintéz mindent.

Szóval nem úsztam meg...,-írhattam karácsonyi beszédet a szülőknek a boldogságról..., én, aki megbuktam belőle... Ez még nem volt elég... következett a következő napirendi pont: karizás a nyugdíjasokkal. Itt már görcsben volt a gyomrom, úgy éreztem megerőszakolnak... Nem tudtam csendben maradni..., de attól még nyugdíjas kari lesz! A helyettes felháborodik azon, amit mondok-, pedig az csak az igazság. A dolgozók fele nem vágyik erre, kisebb fajta púp a hátukra; 1 óra múlva mindenki az óráját lesi, mikor léphet le. Elviszem a balhét, a fele nép nem támogat, csöndben van, vagy bájosan mosolyog. Csak hátulról dumálnak, szemben nem merik kimondani, amit gondolnak. Nesze neked karácsony!:)

Mit sem törődnek az ember érzéseivel, kötelező nyugdíjas kari lesz! Kötelező lesz énekelni is...-egy Zorán számot, meghatót, olyan 5-6 verszakosat. Mi másról is szólhatna, mint a család nagy összetartó szeretetéről. Az első(kötelező) próbán egy hang sem jött ki a torkomon, összeszorult, majd megfulladtam. Elfordulok, csendben nyelem a könnyeimet. Alig várom a végét. Próbálok szó nélkül kisurranni, de a főnök megállít valami jelentéktelen dolog miatt. Kérdez is..., alig tudom kinyögni, hogy "semmi bajom". Másnap a kolléganőmtől érdeklődik. Érzékeny lélek mégis. Az azt mondja neki, nincs értelme nálam erőltetnie ezt a karácsonyi röpködést... Felmentést kaptam, ....legalábbis éneklésből.            

Aztán eljött a nagy "összeborulás" ideje . Érdekes módon a felháborodott helyettes is húzza a száját azon, hogy a nyugdíjasokkal kell ebédelnie..., mert nincs mit mondani..., a "hogy van?" kimerül két percben..., ezután már csak az jön: mi fáj? ki halt meg, és mikor, és hogyan? , a szaftos pletykák, aztán a visszakérdezés: ".és ti hogy vagytok?"

......nem akarok ott lenni. Nem akarom elmondani, hogy van a családom, és én hogy vagyok,- elég, ha én tudom :(. ...és magyarázkodni sem akarok..., nem tartozik rájuk. A következő az lenne, hogy ezen csámcsognak, megbeszélik:) Félre innen, hogy mindettől megmeneküljek, mert legszívesebben kikiabálnám a világnak ami fáj. Mégsem szabad...:(

A vártnál jobban viseltem az ünnepet; szerencsére ott volt a szalvétám, amit az énekszó alatt gyűrögethettem. Az utána következő napok sem voltak olyan veszélyesek, mint amire számítottam. Nem volt üvegcsörgés, hangos szóváltás sem; a gyerekek is összeszedték magukat. Hiába volt a jó meleg, a mézeskalács, a fenyőillat, a csend... Ez a csend hűvös volt, egy bomló család csendje. ......................sajnos hiába akartam nyugalmat. Karácsony utolsó estéjén megint előbújt a zöld szörnyeteg. Ekkor jutott eszembe, egy évvel ezelőtti karácsonyi fogadalmam, hogy változtatok, változtatnom kell az életemen. Feltettem a kérdést magamnak: sikerült? vagy maradtam egy helyben? Ez az év sok fejlődést hozott, határozottabb lettem. Már oda megyek, ahová szeretnék; és összehívtam a családot, hogy közöljem velük, hogy ez nem lesz mindig így:( Két hét javulás után minden visszazökkent a régi kerékvágásba, az ígéretek elszálltak... Nagyon, de nagyon nehéz így élni, de még nem mehetek el...

 

„Most két napig nem leszek, két napig szarok magukra!”

„Majd akkor adok vizet, ha én úgy akarom!”-döngenek végig ezek a mondatok mai napig ama bizonyos súlyponti kórház épületében.

Sokakat nem érdekel ez a téma. Addig nem is, amíg a magunk bőrén nem lesznek kénytelenek mindezt megtapasztalni. Sosem tudhatjuk. Addig talán csak ingatjuk a feüjnket, „ejnye, azért tán nem így kellett volna”, „ez csak mendemonda, el ne hidd már!” „ a nővérke is ember”.

Az ő bőrük, már tudja mennyire az vagy nem az.

A kedvesség, a biztonságérzet fél gyógyulás-szokták mondani. Én is tudom a napokban mit éreztem a bőrömön.

Engem bizony- a műtétre készülve- elrettentettek a fenti mondatok. Egyféle dologtól féltem: nem a vágásoktól, nem a fájdalomtól, hanem egyesegyedül a kiszolgáltatottságtól.

Nem a nagyvárosi súlyponti kórház, hanem egy kisváros kórháza várt engem. Néhány évvel ezelőtt valaki halálra ítélte. Több ezer aláírás kellett hozzá, hogy megmaradhasson. „jó lesz majd majd elfekvőnek!”-mondták. Azóta a jólelkű emberek/közösségek adományaiból sikerült feltámasztani, fejleszteni. Mára az ország első 10 kórháza között szerepel elégedettségben. A hatalmas ódon, és fehérre meszelt falak sem félelmetesek (nincs kórházszag), mert mindezt lágyítja az ott dolgozó emberek kedvessége, és türelme. Minden pillanatban azt sugározzák: tudjuk, hogy neked most nagyon rossz, izgulsz, de ahogyan tudunk segítünk rajtad! Engem is így fogadtak, pedig nem voltam protezsált beteg,-idegenként érkeztem, barátként, emberként fogadtak. Az előttem akadékoskodó-kissé szenilis- öregúrra sem rivalltak rá, hogy "férjen má’ a bőrébe"- mindannyiszor szelíden szóltak hozzá, mint egy kisgyerekhez.

A takarítók, a nővérek, orvosok mindenki felé érdeklődést, jóakaratot sugároztak. Jó kezdésnek indult.

A mosolyt sosem hagyták otthon-, egy-egy bátorító simogatás, cirógatás az arcon, a karon, a lábadon,-néhány kedves paskolás-többet ért bárminél.

7-kor a felvételemet követően megkaptam a csini, hátul nyitott, zöld köpenykémet. Reméltem, hogy az elsők között , hamar túl leszek a procedúrán. Utolsónak sikeredtem:), gondoltam: én már nem is kellett nekik. Már fél 9-kor megajándékoztak egy „koktéllal” a fartájamba. Ahogy telt az idő, egyre boldogabb lettem:); fél 11-re aztán már úgy repkedtem, hogy csak segítséggel találtam el a műtőágyat. Csak utaztam,  utaztam, aztán egyszer megálltunk,- végállomás. Ott már azt tettek velem, amit akartak. Bal kar kinyújtva, lekötözve, jobb szorosan a test mellé, szíjak sokasága tekereg, szorít le,-bánta a fene:). Aztán el kezdett valami csöpögni belém, és seccperc,- már valahol máshol jártam, egészen máshol. Mire felébredtem már a pihe-puha ágyamban feküdtem. Végre átélhettem-életemben először,-hogy két izmos férfikar beemel az ágyamba:). Pech, hogy erre sem emlékszem:). Azt is csak  a szobatársaktól tudom, hogy mit nyögdécseltem, ill. hánykolódtam az ágyban. Valahonnan az „űrből” ugyan hallottam hangfoszlányokat:” mindjárt elmúlik, türelem….” …..és tényleg:) úgy volt! Ahányszor csak kinyitottam a szemem, valaki mindig ott tett-vett körülöttem, kérdezgetett, mosolygott rám, cirógatott. A fürdőszoba (minden szobának külön) 6- lépésre. Imbolyogva értem oda, mintha a világ végén lett volna; pedig a nővérke kedvesen felajánlotta az ágytálat, meg a szobawc-t is. Meg akartam mutatni, hogy nem vagyok én papírból! Vagy mégis?:) Az ápolónő körbeteregette papírral az ülőkémet. Igazi királynőként ülhettem a kibélelt trónusomon:), ő meg az ajtóban állt lesben, mikor kapjon el, ha zuhannék….. Épp csak visszasikerült botorkálni  az ágyba, jöhetett a vizesborogatás (oda a frizura), ablaknyitás, friss levegő….

Óráról-órára éreztem hogyan kapok erőre. Délután már egyedül sétálgattam a folyosón. Mire visszaértem, addigra –akárhányszor- az ágyam, a lepedőm kisímítva, megigazítva, a vánkosom felrázva, felduncozva, ahogyan én szeretem. A sebemet is gyakran ellenőrizték. Kicsit undi volt az oldalamból kilógó cső, rászorítva a szexi gumikesztyűvel, amibe a trutyi csorgott. Blööööö

Másnap reggel megkaptuk egész napi kosztunkat: egy teljes kistálcás háztartási kekszet. Maga volt a létező legfennségesebb kaja, amit el tudtunk akkor képzelni. A keksz kitartott másnapig; sőt! Soknak is bizonyult.

Állapotunk javulásával egyenes arányban csökkent a nővérkék látogatása. Mi ezt akkor már nem bántuk. Az újabb műtétre „vágyók” követelték meg immár tőlük a nagyob figyelmet, és gondoskodást. A mosoly,  a kedves érdeklődés hogylétünk felől nem maradt el így sem. Ha fájdalomcsillapítót kértünk, már hozták is. Fél órán belül visszatértek, és arról faggatak, használt-e ?

A 2. nap a jó társaság,  a tv, a kényelem ellenére nehezen telt. A 2. éjszaka sem volt már olyan édes. Mivel mindenki  csak a hátán tudott feküdni, elejét vette az eget rengető horkolási koncert; élén egy hasplasztikázott anyaoroszlánnal. Sajgott minden tagunk…, az agyunk is...

Nehezen, de elérkezett a reggel. Sittysutty megszabadítottak az undok csőtől, és azt mondták: mehetek:)

Hazaindulás előtt még meglátogatott egy dietetikus minket, hogy figyelmünkbe ajánlja mit ehetünk, meg mit nem. Nem akárhogy tette…, elkezdte mondtani az őskortól, hogy mi zajlik le most a szervetünkben, meg mi nincs a helyén…-még 2 mondat, és tudomIsten rosszul leszek tőle… Már éreztem, hogy önt el a meleg, innen már csak néhány pillanat az öntudatvesztés:)

Hazaérve újabb problémával szembesültem: ki fogja nekem beadni a szurit? Mert hogy én magamnak…-hát olyan világ nincs! Szegény anyukám azt akarta mindenáron, hogy ápolónő legyek-, aztán még a saját pulzusomat is utálattal fogom meg. Emlékszem: a biológia órákról is folyton az ájulás határán kísért ki valaki, amikor az emberi berendezésekről tanultunk. A „hogyan vizsgáztam le mégis?” pedig egyenesen törlődött a tudatomból:)

Az első nap aztán sikerült keríteni valakit, ha már nálunk az egész család ilyen betoji.

A második nap mondom: na, ne má’, hogy mindig valaki után kajtassak emiatt!... Húúú, én olyan erőt vettem magamon, de OLYAT!-hogy egyből valami bazinagy hősnőnek éreztem magamat:) MEGTETTEM! Blööööö- most is felfordul tőle  a gyomrom…

Azóta tuti szuribeadóm van:)

Még pár nap, és varratszedés…, hipp-hopp, az is hamar  elmúlik.

Újra szárnyra kaptak olyan hírek, hogy a kormány megint gondolkodik a kórházak sorsán.  Remélem ezek csak rémhírek. A mi kórházunkért nagy kár volna. Ha lenne „vendégkönyvük” én bizony beírnám, hogy itt példás munka folyik. Ha könyvbe nem is, de szóba megtettem. Azon  sokat töprengek, hogy mitől lehetnek ennyire mások a kórházi dolgozók. Persze minden ember különböző… de itt is, ott is ugyanaz a munka, ugyanaz a semmi fizetés…, és itt mégsem halnak bele a kedvességbe?